6.rész

Szellemkeresés

Zörejt hallottam. Felkeltem.
- A francba! A francba! - hallatszott a kiabálás lentről.
Láttam hogy Cole fent van ezért kicsit nyugodtabb lettem, de aztán eszembe jutott Lucas. Lehet hogy ő csinált valamit. Lerohantam.
- Mi volt ez a hang...és ez mi?- emeltem egyre feljebb a hangom amint végignéztem a konyhán. 
Száraz tészták a földön, kifutott szósz a pulton és a padlón,tiszta víz a szőnyeg, egy csomó zöldség szét van trancsírozva egy tányéron amiből szintén jutott a padlóra is és végül szét van törve egy tányér és egy pohár a mosogatóban és még egy tányér a padlón.
- Apáddal kicsit összevesztünk.
- Kicsit? Oké anya nem tudom min vesztetek össze és nem is vagyok rá kíváncsi de azt már most megmondom hogy én ezt nem takarítom fel.
- Nem is kell kitakarítanod. Szereztél már barátokat?
- Igen van egy lány a szembe szomszédban.
- Miért pont őt mondtad az a csaj nemnormális. - Cole
- Mégis őt bízzuk meg a kereséssel.
- Milyen keresés?
- Jah semmi csak hangosan gondolkodok.
- Át tudnál menni a barátnődhöz addig amíg én itt rendbe rakok mindent?
- Inkább elmennék a plázába.
- Oké menj csak kell pénz?
- Aha. Jól jönne.
- A pulton ami van mind viheted.
- Oké...akkor megyek és felöltözök.
Megfogtam Cole karját majd felrohantam az emeletre.
- Szedd a cuccod elköltözünk.
- Mi? - kérdezte meglepődött fejjel.
- Csak hülyülök na öltözz.
Cole átkarolt és megcsókolt. Letepert az ágyra.
- Cole ezt ne. Most ne. Sietnünk kell.
- Oké akkor öltözzünk.
- Basszus még Rachelt be kell avatni.
- Na az lesz még igazán nehéz dolog.
Miután felöltöztünk lementünk a lépcsőn majd egy gyors szia után kiléptünk az ajtón. Rachel mintha egész nap minket várt volna. Ott állt a kerítésüknél és hevesen integetett. Még csak 7 óra de a csaj máris úgy pörög mint aki megivott 3 csésze kávét amit 2 energiaitallal öblített le. Átmentünk az utcán. Rachelnek lófarokba volt fogva a haja és könnyű nyári ruhát viselt.
- Rachel segítened kell.
- Oké mi az mondd és én megteszem.
- Ez nem olyan egyszerű mert ez az egész ,,hadművelet" Lucas ellen van.
- Na akkor meg még jobb. Gyűlölöm Lucast.
- Tegnap még smároltatok.
- Tudom de attól még hogy jól csókol utálom.
- Fura egy lány vagy tudod? - mondta Cole érdekes hanglejtéssel. 
- Persze hogy tudom az ismerőseim naponta mondják ezt rám. Na beavattok végre vagy nem?
- Be. Szóval ebben a városban több szellem is él.
- Olyat mondj amit nem tudok.
- Befejezhetném?
- Persze mondd csak.
- Tehát több szellem is él és a szellemek közül csak egyetlen egy lány van aki szereti Lucast a csaj neve Doroty. Csak tőle kell tartani mert rajta kívűl minden más szellem utálja. 
- Csúcs!
- Most el kéne menni egy bevásárlóközpontba hogy keressünk szellemeket akik majd megfélemlítik Lucast és végre elhúz innen.
- Tehát most megyünk shoppingolni?
-  Úgy is mondhatjuk.
- Akkor mire várunk még?
Rachel beszaladt a garázsukba és kiállt egy bmw-vel.
- Beszálltok még ma? - kiabálta.
Kicsit féltem beülni a kocsiba mert Rachelt elgondolni vezetni a viselkedése alapján elég durva. Nagy nehezen beültem a kocsiba. Cole az anyósülésre ült. Kiálltunk majd elindultunk. Rachel szép óvatosan vezetett mintha kicserélték volna a két lányt. Pár perc kocsikázás után megálltunk.
- Ugye a plázába akartatok jönni?
- Igen. - Cole.
Kiszálltunk. Rachel újra pörgött.
- Az A a B vagy a C épülettel kezdjük.
- Nekem mindegy. - mondtam.
- Kezdjük a B-vel az van a legközelebb. - mondta Cole megpuszilva az arcomat.
- Jaj olyan édesek vagytok de most húzzunk.
Bementünk a B épületbe. Felnéztem. Körülbelül 5 emeletes volt. A földszinten főként a kajás bárok vagy kávézók voltak.
- Na látsz szellemet? - kérdezte Rachel Coletól.
- Kicsit halkabban. - mordultam rá.
- Nem. Itt nincs senki.
- Oké akkor menjünk fel.
Elindultunk a mozgólépcső felé. Amint felértünk Rachel olyan gyors járásba kezdett mintha rohanna. Én sosem voltam az a gyorsan járó típus főleg nem úgy hogy ha az egyik kirakatban szebbnél szebb ékszerek vannak. Megálltam. Cole hátrafordult majd odasétált mellém. Rachel is közeledett felénk. 
- Uh jön a boszi. - mondta Cole.
- Timeg mit csináltok szellemeket keresünk nem? 
- De szellemeket keresünk de közben szét lehet nézni nem? - mordult Rachelre Cole. Szemmel látomást Cole már nagyon megunta Rachelt.
- Nyugi szellemgyerek.
- Gyertek ott egy szellem. - Cole.
Most Cole folytatta Rachel járásmódját. Amikor végre utolértem őket láttam hogy Rachel enyhén szólva stíröli a pasit mármint a szellemet. A szellem magas volt, barna hosszabb hajjal. Nekem nem jött be.
- Szia Jim! - nyújtott kezet Cole.
- Heló haver! Hát te itt Sydneybe? Mi lett Alaszkával? 
- Meghalt a csaj.
- Uhh...és most kinél vagy? A pörgős csajnál?
- Nem...szerencsére nem.
- Cole! - mordultam rá.
- Semmi baj Selena már észrevettem hogy nem csíp.
Cole szép lassan beavatta Jimet a tervünkbe. Jim egyből belement.
- Tudsz esetleg még szellemekről? - kérdeztem.
- Aha. Tudok még négy szellemről.
- Király. - mondtuk egyszerre Colelal.
- Jah amúgy ő a barátnőm. - mutatott rám Cole.
- Összejöttél egy emberrel?
- Jah.
- Ez csúcs.
- Oké Jim szóval az lenne a feladatod hogy felkeresed a négy szellemismerősödet és megkéred őket is hogy hívjanak még szellemeket és 5 nap múlva találkozzunk itt a pláza parkolójába oké? - mondta Rachel.
- Oké.
- Rachel beszélhetnénk? Négyszemközt. - húzta el Cole.
Nem néztem hátra hogy mit csinálnak de azt tudtam hogy otthon biztos hogy kifaggatom.
- Kérdezhetek valamit? - Jim.
- Persze.
- Nem rossz szellemmel járni?
- Csak annyiban rossz hogy nem mondhatom el mindenkinek meg hogy nyilvános helyen nem foghatom meg a kezét vagy hogy ő nem ölelhet át , de szeretem Colet és ezért megéri.
- Értem.
Cole és Rachel visszajöttek.
- Na indulhatunk? - kérdezte Cole.
- Aha mehetünk. - mondtam. - Szia Jim.
- Sziasztok.
- Csá haver. - Cole.
- Hellóka. - Rachel.
Ismét elindultunk a mozgólépcső felé. Amint leértünk Rachel ismét ,,rohanásba" kezdett. Megint jól lemaradtam. Jó kedvem volt amikor idejöttünk de most már csak azt vártam hogy otthon legyek. Nem értem hogy Cole miért titkolózik előttem. Én mindent elmondok neki. Néha túl sokat is de az most mindegy. Amikor kiértem Rachel és Cole már a kocsiban ültek. Beszálltam. Pár perc kocsikázás után hazaértünk.
- Kösz a fuvart. - mondtam lehangoltan majd gyorsan kipattantam a kocsiból.
Megálltam az ajtónk előtt és vártam hogy Cole végre jöjjön mert anyának biztos furcsa lett volna hogyha kétszer nyitódik az ajtó de csak egyszer jönnek be rajta. Cole végre felém tartott.
- Figyelj most bemegyünk de utána még egyszer ki kellene jönnünk.
- Minek?
- Az mindegy de kijössz?
- Tudok mást?
Beléptünk. A konyha végre tiszta volt. Felindultam a lépcsőn.
- Megjöttél? - kiabálta anya a szobájából.
- Igen.
- Oké.
Végre beértünk a szobámba. Levettem magamról a táskát és átvettem egy kényelmesebb nadrágot. Cole a táskájában matatott majd valamit elővett és a zsebébe tette.
- Az mi? - kérdeztem a zsebét nézve.
- Semmi különös. Na akkor lejössz?
- Le. - mondtam olyan mély hangon hogy még én is meglepődtem.
Újra le a lépcsőn és ki az ajtón. Én a postaláda felé vettem az irányt Cole pedig átment Rachelhöz. Kivettem a leveleket. Átnéztem hogy jött-e nekem. Nem jött. Nem lepődtem meg mert nekem sose jön semmi. Átnéztem az út túloldalára ahol Rachelék álltak. Cole elővette a zsebéből azt a valamit majd Rachel kezébe nyomta. Hirtelen Rachel arcán egy hatalmas mosoly jelent meg. Beszélgettek egy kicsit majd Cole átjött. Rá se néztem csak az ajtó felé mentem. Gyorsan berobogtam ledobtam az újságokat és a csekkeket a kanapéra majd felrobogtam a lépcsőn. Cole végig a nyomomban volt. Amikor felértem levetettem magam az ágyamra.
- Sel haragszol?
- Úgy nézek ki mint aki haragszik? - dünnyögtem.
- Igen. Pontosan úgy nézel ki.
Felültem az ágyon és Cole felé fordultam.
- Miért titkolózol előttem? Bennem nem bízol csak Rachelbe?
- Jesszusom! Te féltékeny vagy? - mondta egy mosollyal.
- És ha igen? Megvan rá az okom hogy az legyek.
- Sel te nagyon félreérted a dolgokat.
- Akkor magyarázd meg hogy miért mentetek el tőlem és Jimtől és hogy most miért kellett lemenni?
Cole újra a zsebében kotorászott és előhúzott egy kicsi tasakot.
- Amikor Rachelt félrehívtam akkor megkértem hogy ami ebben van azt vegye meg nekem és most vittem le neki a pénzt mivel én a boltosnak nem tudom odaadni.
- Én is megvehettem volna.
- Nem az úgy nem lett volna jó mert ezt neked vettem.
Cole leült mellém és átnyújtotta a tasakot. Belenéztem. Egy gyönyörű medál volt benne.

- Ez egy medál tőlem a karkötődre.
- Jaj Cole...bocsi mindenért.
Odamásztam hozzá az ölébe ültem és megcsókoltam.
- Köszönöm. - mondtam egy hatalmas mosollyal. - Felteszed?- nyújtottam át a medált.
- Persze.
Cole felcsatolta a medált a karkötőmre. Nagyon tetszett.
- Már csak a könyvedhez kell vennem valamit.
- Először inkább olvasd el a címét. - javasoltam.
Cole levette a könyvet. Amikor elolvasta a címet nevetett majd felém fordult.
- Hát itt van neked egy igazi szellem de azért remélem nem fogsz felvágni hogy megtudd mi van bennem.
- Hülye! - dobtam neki egy párnát.
A nap hátralévő részét hülyéskedéssel töltöttük. Tudtam hogy újra ki kell találnom valamit hogy kitől kaptam a medált és miért. De ez most nem érdekel. Most csak Cole létezett meg én.