Az első közös nap
- Sel. Selena. Kincssem.
- Cole te vagy az?
- Nem, anya vagyok, de ki az a Cole?
Kiráztam az álmot a fejemből és lassan kinyitottam a szemem. Anya állt az ágyam mellett értetlen fejjel. El sem hiszem hogy kimondtam Cole nevét. Felültem az ágyon és körülnéztem. Cole a szoba hátsó sarkában telepedett le és a kezét szorosan maga mellé szorította nehogy valami zajt csináljon. Eszembe jutott hogy anya körülbelül 2 perccel ezelőtt feltett nekem egy kérdést. Nem akartam visszatérni ahhoz a témához ezért váltottam:
- Miért keltettél fel? - mondtam egy kicsit megjátszott hangon.
- Apád és én egy üzleti tárgyalásra megyünk ami 2 napig tart, tehát egyedül kell lenned. Nem fogsz félni?
- Dehogy, nagylány vagyok már anya nyugi.
- Hagytam pénzt a pulton kajára, ismétlem kajára de még a hűtőben is van spagetti először azt edd meg.
- Okés.
- És bocsi hogy felkeltettelek, de ezt nem akartam levélben közölni.
- Okés semmi baj. Jó utat nektek.
- Köszi és pihenj még csak 5 óra van.
Egy gyenge mosolyt erőltettem az arcomra amikor meghallottam az időt. Anya egy puszit nyomott a homlokomra majd kiment.
- Basszus anyád rálépett a lábamra. -Cole
- Most mit csináljak tudod hogy nem lát téged.
- Jah tudom, de most két napig kettesben vagyunk.
- Hip-hip hurrá! - mondtam lehangoltan.
- Most mi van? Végre beszélhetünk normálisan nem kell suttogni, ehetünk együtt és ami a legjobb nem csak a konyhából nézhetek TV-t.
- Én pedig végre ordibálhatok veled.
- Cöhh- mondta Cole halkan.
- Elment az eszed te idióta?! - ordítottam rá.
- Most mit csináltam?
- Semmit de ez jól esett.
- Örülök.
- Hát még én.
- Reggelizünk?
- 5 órakor akarsz reggelizni? Én még aludni akarok.
- Fogadjunk hogy nem fogsz tudni visszaaludni.
- Túl jól ismersz. Tudod mit most hogy a szüleim elmentek csinálhatsz te is reggelit.
- Sel, ne már.
- Minden reggel én csinálok neked ezt a napot csak ki bírod.
- Jól van de most szünet van. Nyári szünet!
- És?
- Annyira makacs vagy.
- Tudom.
Cole rámászott a szivacsára és levette az alvós felsőját és nadrágját. Amikor láttam hogy van rajta boxer megkönnyebbültem.
- Bejönnek az izmaim mi?
- Milyen izmok? - löktem meg a hasát nevetve - Csak nem felhővel gyúrtál?
- Marha vicces kedvében van ma valaki...megnézném hogy rajtad milyen izmok vannak.
Végignéztem Cole testét. Megállapítottam hogy igaza van. Tényleg jó teste van.
- Amúgy én egy kigyúrt ember vagyok Cole. Kisujjal lenyomlak.
- Na azt majd meglátjuk.
Cole felugrott az ágyamra. Felálltam.
- Oké, oké meggondoltam magam. - mondtam mosolyogva.
- Késő!
Colelal egymás körül keringtünk mint a boxolók a ringben. Cole rám vetette magát. Hátra estem az ágyon, Cole pedig rám. Szerencsére meg tudta magát tartani a kezével. A hasa alatt volt a fejem. Szép lassan összeszedtem a kezem és csikizni kezdtem Cole hasát. Láthatólag ez volt a gyenge pontja mert a kezei felmondták a szolgálatot és rám esett. Nagy nehezen leszedtem magamról. Egymás mellett feküdtünk.
- Na most alaposan megnézhetted a kockáimat.
- Milyen kockáidat? -mondtam nevetve.
Cole legurított az ágyról. A matracra estem.
- Te idióta. -mondtam nevetve.
- Biztos hogy ezt akartad rám mondani?
- Biztos.
- Hát akkor visszakapod azt amit te csináltál velem.
- Mi?
Cole rám ugrott. Sajnos most nem fogta fel a karja a csapódást. Szerencsére a combomra ugrott rá. Fel akartam állni, de nem tudtam. Cole csikizni kezdett. Röhögőgörcs tört ki belőlem. Nem kaptam levegőt és a hasam is fájt. Cole egy kicsit lelassított. Kihasználtam az alkalmat és vettem egy mély levegőt.
- Fuldoklasz Sel?
- Nem.
- Akkor jó.
- Kérlek hagyd abba.
- Csinálsz reggelit?
- Igen.
- Megbeszéltük. -állt fel Cole hatalmas mosollyal a képén.
- Utállak. -mondtam mosolyogva.
- Én is.
Cole mellém lépett és átkarolta a vállamat.
- Szedd le rólam a kezed.
Cole levette a kezét rólam majd hangos röhögéssel lefutott a lépcsőn.
- Mi olyan vicces?
- Nem mi hanem ki.
- Te rajtam röhögsz? Na várj csak...
Leszaladtam Cole után egyenesen a nappaliba. Senki sem volt ott. A konyhában sem találtam senkit.
- Cole ne szórakozz velem kérlek. Hallod? Gyere elő. - mondtam ijedten.
Utálom ha ijesztgetnek. Mindig is utáltam. Apa egyszer úgy rám ijesztett hogy elestem, bevertem a fejem és elájultam. Nem akartam ezt újra megismételni.
- Búúú!- ordította Cole a hátam mögül - Jesszusom ennyire megijedtél? - mutatott a szabad szemmel látható, remegő kezemre és lábamra.
Nem tudtam megszólalni ezért csak átöleltem a nyakát. Cole a kezeit gyengéden a hátamra tette.
- Sajnálom. Nem tudtam hogy ennyire meg fogsz ijedni. - suttogta.
- Felejtsük el de még egyszer ilyet ne csinálj oké?
- Oké.
- Na mit kérsz reggelire?
- Mit szólsz a rántottához?
- Tökéletes. Amíg én megcsinálom te addig teríts meg jó?
- Jó.
Cole bejött a konyhába kivett két tányért, poharat, evőeszközöket és szalvétát. Én sosem szoktam szalvétát használni. Mármint szoktam, de csak ha vendégeink vannak. Amikor nincs itt senki megteszi a nadrág is. Gyorsan feltörtem pár tojást, belevágtam egy kis zöldséget majd megsütöttem. Amikor kész lettem megfogtam a kenyeres kosarat majd kivittem. Amikor ránéztem az asztalra enyhén meglepődtem. A vörös terítőn szépen elrendezve a tányér, mellette az evőeszköz, felette a poharak, rajta pedig a szintén vörös színű, hattyú alakú szalvéta.
- Ezt hol tanultad?- kérdeztem meglepődve.
- Valamivel el kellett tölteni az időt addig amíg nem kaptam ,,munkát".
- És te pont a szalvétahajtogatást választottad?
- Igazából csak három dolog közül lehetett választani szerelés, gyorsírás vagy szalvétahajtogatás.
- Ez szarügy.
- Jah de legalább most az egyszer hasznát veszem.
- Nem csak ma fogsz teríteni nyugi. Na jó együnk.
- Igen ez jó ötlet.
Leraktam a tojást és a kenyeret az asztalra majd nekiláttunk az evésnek. Pár perc múlva végeztünk is.
- Én csináltam a reggelit te mosogatsz. - mondtam büszkén.
- Ott a mosogatógép.
- Ennyi edényért nem fogom beindítani.
- Tudtad hogy nagyon maceráns csaj vagy?
- Jah kezdtem észrevenni, de te ezért szeretsz ugye?
- Hát persze. Végül is mi másért lehetne téged szeretni.
- Ez most fájt. Nagyon, nagyon fájt.
- Megsértettem a kis lelkedet?- mondta gúnyolódva.
Felvettem egy kispárnát a kanapéról majd nekidobtam. Cole csak nevetett.
- Várj idézlek. Ez most fáj. Nagyon,nagyon fáj.
- Szemét vagy Cole. Az előbb megijesztesz most meg szekálsz.
- Bocsika nem tudtam hogy haragszol érte.
- Nem haragszok csak húzom az agyad.
- Majdnem bejött.
- Milyen majdnem? Látnod kellett volna a fejed.
- Szexi volt mi?
- Egoista.
- Én nem vagyok beképzelt csak tisztába vagyok az adottságaimmal. Tudom remek arc, nagyszerű illat, gyönyörű szem és extra nagy erő.
- Pfff...ehez inkább nem fűzök semmit. Nem töröm össze a kis álomvilágod.
- Észrevetted hogy úgy tekintesz rám mint egy emberre?
- Mivel bírlak és tisztára úgy nézel ki mint egy ember.
- Tudod egyszer már próbáltak leküldeni egy lányhoz de ő csak a rémisztő szellemet látta bennem. Kint aludtam egy régi kanapén és amikor kilökött nekem egy darab kenyeret akkor is folyton visított.
- Szó szerint kilökött?
- Igen szó szerint. Tudod bármit megtennék azért hogy én is ember lehessek, de sajnos ez lehetetlen ezért is örülök hogy legalább te egy kicsit is kedvelsz.
Könnyek gyűltek a szemembe és elakadt a szavam. Annyira sajnáltam szegényt. És az a történet amit elmondott az tényleg szörnyű volt. Mivel nem tudtam megszólalni ezért odamentem hozzá és megöleltem. Amíg oda mentem éreztem hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon.
- Te sírsz?
- Nem.
- Nézz rám Selena. Kérlek.
Nagy nehezen rávettem magam és ránéztem. Nem tudtam uralkodni a könnyeimen. Csak folytak és folytak. Cole a kezei közé fogta a fejem.
- Sel. Én ezt nem azért mondtam el neked hogy megsajnálj és sírj miattam én csak az azért mert már nem bírtam magamban tartani. Nem akarlak sírva látni se most se máskor. Megígéred hogy nem fogsz?
Bólogattam. Cole letörölt egy könnycseppet az arcomról. Cole lassan lecsúsztatta a kezeit az arcomról.
- Nézzünk egy filmet és ha lehet akkor vígjátékot jó? - mondta mosolyogva.
Először csak nevettem, mármint valami hasonlót csináltam de aztán belementem. Odaléptem a polchoz és keresni kezdtem. Eleinte csak a sírós filmek akadtak a kezeim közé. Benyúltam a polc mélyébe és kivettem egy újabb kupac DVD-t. Ezek már a vígjátékok voltak.
- Na melyiket nézzük meg?
Cole leguggolt mellém és átnézte a DVD-ket.
- Már mindegyiket láttam. - mondta csalódott arccal.
- Én is.
- Elmehetnénk úszni.
- Egy strandra? Én meg majd pocsolom a levegőt?
- Dehogy strandra ott sok az ember én a Kabinra gondoltam.
- Mire?
- Kabinra. Az egy sziklákkal elzárt terület ahová még ember nem jutott el.
- Cole nem zavar hogy én ember vagyok?
- Nyugi csak hülyültem. Amúgy arról a helyről nem tud senki. A kabin egy kis tószerűség amit sziklák vesznek körül de mégis homokos a partja. Na szóval eljössz velem?
- Talán. - mondtam egy mosollyal az arcomon.
- Talán? Igen vagy nem mert ha nem jössz akkor egyedül megyek.
- Itt tudnál hagyni?
- Na ná! - mondta mosolyogva.
- Na jó megyek.
- Ez az! Akkor indulhatunk is.
- Ráérne ebéd után?
- Persze.
- Olvastam hogy lesz a TV-ben egy tök jó film. Mit szólnál ha azt megnéznénk egy tál pocornnal a kezünkben.
-Benne vagyok.
Bementünk a konyhába és kipattogtattunk 2 csomag kukoricát. Cole előrement és bekapcsolta a TV-t. Újra eszembe jutottak azok a mondatok amit Cole mondott a régi csajról. Fogalmam sincs hogy Coletól hogy lehet megijedni. Egy kérdés járkált a fejemben ami nem hagyott nyugodni. Nem bírtam magamban tartani ezért megkérdeztem:
- Cole?!
- Igen?
- Mi lett azzal a szemét csajjal aki úgy bánt veled mint egy kutyával?
- Meghalt.
- Most csak viccelsz ugye?
- Nem. A pénz eluralkodott rajta. A barátai megutálták. Mindenki kiközösítette. A csaj ezt nem bírta és leugrott a suli tetejéről.
- Kösz hogy elmondtad. Inkább térjünk vissza a filmhez.
- Benne vagyok.
Lehuppantam Cole mellé a kanapéra. Kikerestük azt a csatornát amelyiken a film megy. Szerencsére még nem kezdődött el. Elszaladtam egy plédért. Betakaróztunk. Elkezdődött a film. Még dél sem volt de horror filmet adtak a TV-ben. Nagyot néztem Colelal együtt. A film felénél már iszonyatosan féltem ezért hozzábújtam Colehoz. Valószínű hogy elaludtam mert innentől nem emlékszem semmire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése