A Kabinban
- Jó volt a film? - kérdeztem kómásan.
- Jah elment. Igazából annyira horkoltál hogy alig hallottam.
- Én nem szoktam horkolni.
- Hát pedig horkoltál.
- Szerintem magadat hallottad.
- Áhh...téged lehetetlen becsapni.
- Háhá tudtam hogy hazudsz. Amúgy meg engem nem lehetetlen becsapni csak valami olyan próbálkozás kell ami sikeres is lehet.
- Aha fogjuk rá hogy értem. Na megyünk úszni?
- Aha mehetünk. Várj! Gyalog kell mennünk?
- Hát ha van itt kocsi akkor nem.
- Fogalmam sincs hogy anyáék mivel mentek a tárgyalásra. Szerintem megint taxit hívtak hogy vigyék el őket a repülőtérre.
- Ahelyett hogy itt tippelgetsz nem néznéd inkább meg?
- De.
Elindultam a ház másik végébe, oda ahol volt a kisajtó. Az az ajtó amelyik a garázsba vezet. Benyitottam.
- Ahhww...igen!
- Úgy hallom itt a kocsi.
- Jól hallod.
Hallottam hogy Cole felszalad az emeletre. Utána szaladtam. Berontottam a szobámba. Cole épp a fürdőgatyáját vette fel.
- Ohh jesszusom! - ezzel a mondattal szaladtam ki a szobából.
Körülbelül fél perc múlva kinyílt az ajtó.
- Bocsi Cole. Hidd el nem láttam semmit. Tényleg.
- Ne mentegetőzz. Amúgy meg úgy csinálsz mintha még nem láttál volna segget.
Erre nem mondtam semmit.
- Vedd fel a bikinid mert a Kabinban nincs öltöző. De ha nem vagy szégyenlős akkor felőlem így is jöhetsz majd eltakarom a szemem.
- Álmodj Cole, álmodj.
Bementem a szobámba. Beálltam a szekrényem elé és keresni kezdtem a bikinim után. A bikinim fehér színű volt ezért hamar megtaláltam a színes ruhák között. Felvettem. Rávettem egy farmer rövidnadrágot és egy toppot. Levettem a strandtáskámat a szekrény tetejéről és beleraktam egy pár cuccot. Odaléptem az íróasztalomhoz és kivettem a fiókból a jogsimat. Leakasztottam a falról a ház és az autó kulcsot majd kimentem.
- Na végre.
- Még össze kellett szedni pár cuccot.
- Ti lányok olyan furcsák vagytok.
- Szerintem nem fogsz haragudni azért hogyha kijössz a vízből akkor lesz miben megtörölköznöd.
- Oké ott a pont.
- Na látod...mindig igazam van.
- Ebben nagyot tévedsz.
- Na jó húzzunk el innen.
Ismét a garázs felé vettem az irányt csak előtte még bezártam a bejárati ajtót. Beültem a kocsiba. Cole kinyitotta a garázsajtót én pedig kiálltam.
- Itt a kulcs zárd be az ajtót.
Cole eljött a kulcsért. Egy kis ideig tartott amíg megtalálta hogy melyik kulcs való bele. Amikor végzett beült mellém és visszaadta a kulcsot.
- Na indulhatunk?
- Még szép baby!
Erre a ,,névre" csak meghúztam a szemem. Nem volt kedvem belemenni egy újabb kinek van igaza játékba. Cole végig diktálta az utat. Gyönyörű helyeken jártunk. 20 perc kocsikázás után végre befordultunk arra az útra ami egyenesen a Kabinhoz vitt minket. Ezen az úton újabb 10 percet töltöttünk el.
- Itt állj meg. - adta ki a parancsot Cole.
- Itt? Nincs is itt víz.
- Tudom, de kocsival nem tudsz felmenni oda.
- Sétálnunk kell?
- Igen.
- Hosszú még innen az út?
- Két perc.
- Az semmi.
Leállítottam a motort. Megfogtam a táskámat majd kiszálltunk. Lezártam a kocsit. Elrejtettem a kocsikulcsot a táska mélyébe. Elindultunk.
- Várod már hogy odaérjünk?
- Igen mert szét rohadok ebben a melegben.
- Ezzel nem csak te vagy így.
Előttünk hatalmas sziklák jelentek meg. Nem is értettem. Az egész terep ahol jöttünk tiszta sík volt itt meg sziklák. Átmentünk egy barlangszerűségen.
- Cole nem látok semmit.
- Fogd meg a kezem majd én vezetlek. Fejből tudom hogy mi hol van.
Cole hátranyújtotta a kezét. Megfogtam. Összekulcsolódtak az ujjaink. Végre fényt láttam. Amikor kiértünk fehér homokos tengerpart volt előttünk kristálytiszta, kék vízzel. A kezem még mindig Cole kezében volt.
- Ez gyönyörű. - jegyeztem meg.
- Az bizony. Imádom ezt a helyet. Na jó öltözzünk. - és Cole elengedte a kezem.
Leterítettem egy plédet majd ráültem. Levettem magamról a felsőt majd a nadrágot. Coleon is egy farmer volt csak az a térdéig ért.
- Rakd be a ruhádat a táskámba.
- Oké.
Összehajtottam a ruháimat majd én is belöktem a táskámba. Amikor felálltam Cole már a vízben volt. A testén ezüstként csillogtak a vízcseppek. Beszaladtam hozzá. Megállapítottam hogy a víz sós. Cole lebukott a víz alá. A bal kezét a hátamhoz rakta a jobb kezét pedig a térdhajlatomhoz. Felemelt. Rúgkapálni kezdtem.
- Cole tegyél le! - mondtam nevetve.
- Sajnálom de nem tehetlek le.
Cole a víz mélyebb része felé indult. A víz a válláig ért. Átnéztem a válla fölött. Itt is ugyanolyan tiszta volt a víz mint elől. Teljesen le lehetett látni a víz aljáig. Nagyon tetszett mert sehol sem volt hínár vagy bármiféle vízinövény. Épp hogy visszahajoltam Cole beledobott a vízbe. Azonnal a felszínre jöttem. Alig ért le a lábam. Cole háta mögé úsztam majd felugrottam rá. A kezemet szorosan a nyaka köré fontam. A lábaimmal is azon voltam hogy minél jobban tapadjanak Cole derekához.
- Mi van félsz?
- Nem félek csal alig ér le a lábam.
- Tudsz úszni ugye?
- Persze.
- Akkor meg mire várunk?
Leszálltam Cole hátáról és mellúszásba kezdtem. Amint láttam Cole is mellúszásban úszott mellettem. Olyan kecsesen jött fel és bukott le a víz aláhogy nem tudtam róla levenni a szemem. Amint magamhoz tértem Cole után eredtem. A Kabin közepén jártunk amikor Cole megállt. Kiemelkedett a vízből. Nagyjából 5 méter lehetett alattunk ő pedig áll. Ez a dolog valahogy nem állt össze. Odaúsztam. Most már mindent értettem. Egy kis szikladarab emelkedett ki a víz alatt. Odaléptem mellé. Majdnem visszaestem de Cole megfogott. Ez az érintés mély érzelmeket váltott ki bennem. Azt hiszem belezúgtam Coleba, de hát ez nem történhet meg. Van egyáltalán olyan hogy ember-szellem szerelem? Amikor visszanyertem az egyensúlyomat átöleltem Colet. Most kivételesen nem a vállát hanem a derekát. Colet láthatóan nem zavarta az hogy hozzá vagyok bújva. Olyan jó lenne megtudni hogy ő mit érez. Mármint hogy irántam mit érez. Nem szerettem reménykedni mert ezeknek a dolgoknak többnyire pofára esés szokott lenni a vége, de most nem tudtam mást tenni. Reménykedtem.
- Azt hiszem kezd leégni a vállam.
- Az enyém is. - mondtam nevetve.
- Na beleugrassz először?
- Aha.
Cole megfogta a kezemet és a könyökömet majd belesegített a vízbe. Kicsit előrébb úsztam hogy nehogy rám ugorjon. Amikor elértem a biztonságos távolságot megfordultam. Cole még mindig a sziklán állt.
- Na nem jössz? - kiabáltam kedvesen.
- De csak megvártam hogy ússz el.
Cole egy gyönyörű fejessel landolt a vízbe. Sokáig siklott mert amikor ismét felbukkant a víz felett akkor már mellettem volt.
- Egy verseny a partig? - kérdezte Cole.
- Benne vagyok.
Gyorsan lebuktam a vízbe és gyorsúszásba kezdtem. Pár másodperc után már közel voltam a parthoz. Sajnos Cole előttem járt. Még jobban belehúztam de a nyerésemet már bebuktam. Épp kisiklottam a partra amikor Cole felállt a vízben. Amikor kiértem arra a részre ahol Cole volt leültem a földre.
- Há nyertem! - ugrott egyet Cole.
- Csak azért nyertél mert előrébb indultál.
- Jah vagy inkább azért mert gyorsan úszom.
- Nem az kizárt. - mondtam egy hatalmas mosollyal párosítva.
- Na gyere állj fel. - nyújtotta nekem a kezét Cole.
Megfogtam a kezét de eszem ágában sem volt kiszállni a vízből. Jól megrántottam a karját amitől ő a vízbe zuhant.
- Ohh ezt még visszakapod! - nevetett Cole.
Na most tényleg felálltam. Futni kezdtem a víz mélyebb része felé. Sajnos Cole utolért és kihúzta a lábamat. Itt térdig ért a víz. Ráestem Colera. Felültem a hasára és a kezemmel lenyomtam a mellkasát.
- Most megvagy. - hajoltam fölé vigyorogva.
- Csak hiszed.
Cole tett egy hirtelen fordulatot amitől én kerültem alulra. Cole is rám ült.
- Na szóval most ki is a nyerő? - mondta ő is fölém hajolva.
Én csak nevettem. Cole rajtam ült és a két kezével az én kezeimet tartotta. Csak bámultunk egymásra. Cole egyre közelebb hajolt. Megcsókolt. Eszméletlenül jó csók volt. Elengedte a kezeimet és leszállt rólam. Még mindig a homokban térdelt. A két keze a nyakam két oldalánál volt a lába pedig szintén a derekam két oldalán volt. Ismét közelebb hajolt. Újabb csók következett. Ez jóval hosszabb volt mint a másik és sokkal de sokkal jobb. Amikor vége lett Cole leült elém. Én is felültem. Közelebb mentem hozzá. Körülbelül 10 centi volt köztünk. Cole a combomhoz nyúlt és az ölébe rakott. Átkaroltam a nyakát. Olyan régóta vártam már erre a pillanatra.
- Selena...meg kell kérdeznem valamit.
- Rosszul hangzik.
- Csak a válaszodon múlik hogy rossz lesz-e.
- Miről van szó? - kérdeztem egyre jobban aggódva.
- Én egy szellem vagyok te pedig egy ember. Rólam nem fogsz tudni mesélni senkinek. Így is akarsz?
- Cole nem érdekel hogy szellem vagy. Az sem érdekel ha nem beszélhetek rólad senkinek. Szeretlek.
Cole közelebb húzott magához és megcsókolt. Azt akartam hogy ennek a pillanatnak sose legyen vége. Colet még nem ismertem egy hónapja sem de tudtam hogy nekem ő kell. Amikor vége lett a csóknak felálltunk.
- Sel, te már láttál engem meztelenül most már csak nekem kell téged. - mondta egy hatalmas mosollyal.
- Hülye! - mondtam röhögve majd átkaroltam.
Kimentünk a partra és leültünk a plédre. Belenyúltam a táskámba.
- Mennyi az idő? - kérdezte Cole.
- Fél hét. Úristen! Fél hét? Így elment az idő?
- Hát tudod velem csak úgy repülnek a percek.
- Na jó pakoljunk.
- Mit kell pakolni? Minden szépen össze van rendezve.
- Minden? Hajtsd össze a plédet.
- Utálom ha parancsolnak nekem.
- Ez egy kérés volt Cole.
- Na az már más.
- Tessék. Itt egy törölköző tekerd magadra.
- Majd a kocsiban.
- Miért pont a kocsiban?
- Azért mert ha esetleg jönne valaki akkor nem tudnád azt megmagyarázni hogy egy törölköző lebeg melletted.
- Igen az lehet hogy furcsa lenne.
Én kivettem egy törölközőt és magamra csavartam. Elindultunk a kocsi felé. Cole a kezem után nyúlt. Az ujjaink ismét összefonódtak. Amikor elérkeztünk a kocsihoz alaposan szétnéztünk. Nem volt ott senki. Odadobtam egy törölközőt Colenak. Gyorsan magára tekerte majd beült. Én is bepattantam. Fél óra múlva haza is értünk. Én lent, Cole pedig fent zuhanyzott le. Amikor egyedül vagyok itthon többnyire a nappaliban szoktam aludni. Ez ma se volt másképpen. Kihúztam a kanapét megágyaztam majd bebújtam a paplanom alá.
- Sel hol vagy? - kérdezte Cole a szobámból.
- Lent vagyok a nappaliba.
Cole leviharzott a lépcsőn. Megállt a kanapé mellett.
- Itt fogunk aludni?
- Igen hacsak nincs ellenedre.
- Ez egy költői kérdés volt ugye?
Nevettem. Cole is bebújt. Közel jött hozzám majd átölelt. Hozzá bújtam. Két perc sem kellett hogy elaludjunk. Tudtam hogy ez a nap a kedvenc napjaim közé fog tartozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése