4.rész

Egy baljós vész

Valami a számhoz ért. Nem tudtam mi az. A szemem csukva volt. Felébresztett az a valami ami hozzám ért. A titokzatos dolog nem ment el a számtól. Szerintem egy légy lehetett. Megpróbáltam elzavarni de a kezem akadályba ütközött. Kinyitottam a szemem. Cole fogta az arcát. Gyorsan felültem. A kezemet az arcára raktam.
- Jesszusom Cole sajnálom. Azt hittem egy légy az én tény... 
Nem tudtam befejezni a mondatomat mert Cole megcsókolt. Közelebb mentem hozzá de közben az ajkunk nem távolodott el egymásétól. Átkarolt. Én is lassan a nyaka köré fontam a karomat. A csóknak még mindig nem volt vége. Végül is nem bántam. Azt akartam hogy ne legyen vége. Sajnos Cole egy mondatával megszakította:
- Mit szólnál ha ma is elmennénk a Kabinba?
- Nem lehet este ki kell takarítanom a házat mert jönnek haza anyáék.
- Ki mondta hogy estig lennénk?
- Cole a mai nap tényleg nem jó. Sajnálom. 
Cole nem válaszolt csak bámult rám. Tudtam hogy haragszik.
- Kimegyek a postáért.
Kimásztam Cole öléből és kimentem az ajtón. Amikor odaértem a postaládához a velünk szemben lévő házból egy lány integetett sebesen. Még sosem láttam. Szép lassan visszaintegettem neki. A lány a házunk felé közeledett.
- Szia Rachel Montez vagyok. - nyújtotta felém a karját.
- Szia. Én pedig Selena Engels.
- Mikor költöztetek ide?
- Körülbelül 3 hete. Tudnál várni egy kicsit?
- Persze.
Berohantam a házba.
- Cole! Cole! Hol vagy?
- Itt vagyok. Mi történt?- szaladt elém Cole ijedten.
- A házunk előtt van egy csaj és fogalmam sincs hogy szellem-e vagy nem. Van valami ismertetőjegyetek?
- Nincs de én ismerek minden szellemet.
- Akkor segítenél? Kérlek.
- Persze menjünk.
Meg akartam fogni Cole kezét de ha Rachel egy ember akkor totál hülyének nézne. Végre kiértünk. 
- Húh...jó sokáig tartott. Mit csináltál?
- Én csak...ööö...elzártam a gázt igen a gázt a leves alatt.
- Mi van talán félsz?
- Nem dehogy.
- Ő nem szellem. - mondta Cole. - Kicsit fel van pörögve a csajszi. - nevetett.
Alig bírtam ki hogy ne röhögjem el magam. Utáltam amikor Cole ilyen megjegyzéseket tesz.
- És melyik suliba fogsz menni? - kérdezte Rachel.
- A Northen gimibe.
- Tényleg? Én is oda fogok járni. Amúgy nem szoktam ennyire pörgős lenni csak ma dobott a pasim.
- És te ennek örülsz?
- Igen mert egy beképzelt seggfej volt.
- Akkor miért nem dobtad?
- Mert akkor szétvert volna.
- Kérdezd meg hogy hívták. - Cole
- Hogy hívták?
- Lucas Romberd.
- Lucas Romberd szellem! - mondta Cole.
Nagyra nyílt a szemem.
- És ti jártok? - kérdezte Rachel.
- Hogy érted azt hogy ti?
- Hát te és a szellem pasid vagy ő nem is szellem? - mutatott Colera.
Colera néztem. Nem tudtam kijönni a csajból. Cole kiszaladt velem és nem tett semmi megjegyzést most pedig Cole az expasijáról kérdezett és az sem érdekelte.
- Selena ne légy annyira meglepődve. Tudok a szellem világról. Tudom hogy 5672-en vannak és azt is tudom hogy a pasid nemrég kiszaladt veled és hogy Lucasról kérdezett.
Egy szellem jelent meg a háttérben.
- Hiányoztál baby. - lépett közelebb Rachelhöz.
Én csak bámultam hogy mi történik. Valahogy éreztem hogy ő Lucas, meg miután jobban szemügyre vettem láttam hogy bele van varrva a pólójába az hogy Lucas Romberd.
- Bemutatnád a barátnődet? - fordult felém Lucas. 
- Persze. Ő itt Selena Engels. De Lucas most velem foglalkozz.
- Cöhh...te nem kellesz. Nekem ő kell. - fordult felém újra Lucas.
- Na jó szállj le a csajomról érted? - lépett előre Cole.
- Ki akarsz kezdeni velem? - Lucas
- Srácok hagyjátok abba. - avatkoztam közbe. - Cole hagyd békén nem éri meg.
- Lucas menjünk!- húzta el Rachel.
Lucas végre megmozdult és Rachelék háza felé vette az irányt.
- Ne higgyétek hogy ezzel végeztünk. Még visszajövök és porrá zúzlak Cole.
Megfogtam Cole karját és behúztam a házba.
- Normális vagy? Mi van ha neked támad?
- Ismerem Lucast. Gyenge mint a féreg.
- Eddig miért nem mondtad hogy vannak ilyen szellemek is?
- Nem akartalak feleslegesen felzaklatni.
- Feleslegesen? Tehát én ennyire nem számítok neked?
- Selena...tudod hogy nem így értettem.
- Tudod fogalmam sincs hogy ti szellemek miért törtetek pont az én életemre ami tökéletes volt mindaddig amíg meg nem jelentél. Nem értem hogy miért én szívok a ti hülye munkátok miatt! - könnyek kezdtek gyűlni a szememben - Most nézd meg mit tettél? Apa cége becsődölt, leszegényedtünk, nincsenek barátaim és itt vagy te is... - sírtam - Miért az én életemet teszed tönkre? Miért? - ordítottam könnyek zápora között.
Cole a kezei közé fogta az arcomat.
- Tudom hogy dühös vagy rám de hidd el hogy így kellett lennie. És bármi is történjék Lucassal én mindig itt leszek mert ezt a dolgot együtt kezdtük el és együtt is fejezzük be. Ezt megígérem. - mondta Cole majd egy gyenge csókot nyomott a számra. 
- Cole?!
- Igen?
- Emlékszel arra amikor ma felkeltem. Amikor az öledben ültem és...
- Igen emlékszem.
- Vissza szeretnék menni abba a pillanatba.
Cole nem mondott semmit csak felvett az ölébe a kanapéhoz vitt, leült majd megcsókolt.
- Szeretlek Cole. - mondtam suttogva a csókot félbeszakítva.
Cole nem válaszolt csak újra megcsókolt. Az egyik keze a hátamon a másik pedig a derekamon volt. Én még szorosabban átöleltem Cole nyakát. Egyre jobban közeledtem hozzá. Fogalmam sincs hogy miért mentem egyre közelebb és közelebb mert már nem volt hova másznom. Cole kicsúszott az egyensúlyából és hátra esett a kanapéra. Mellé feküdtem. 
- Akkor nem haragszol rám? - kérdeztem.
- Dehogy haragszom.
- Akkor jó mert ki kell takarítani az egész házat és egyedül túl sok idő lenne.
- Bocsika meggondoltam magam...utállak! - mondta nevetve.
- Hahaha...na gyere takarítsunk.
- És mi lesz a fizetségem?
Odakúsztam Colehoz és megcsókoltam. Nagyon rövid csók volt.
- Ha jól dolgozol akkor sokkal több ilyet fogsz kapni.
- Mennyivel jobban hangzik így a meló. De akkor sincs kedvem. - mondta lehangoltan.

- Erőltess egy kis mosolyt az arcodra kérlek.
Cole rám mutatott a két mutatóujjával majd a szája széléhez vitte és egy mosolyt húzott ki belőle. Én csak röhögtem majd egy felmosót nyomtam a kezébe. Nekiláttunk a takarításnak. Bekapcsoltam a zenét majd felnyomtam a hangerőt. Így kicsit jobb lett a hangulat. 2 óra múlva végeztünk is mindennel. Felvittem az ágyneműket.
- Nem a kanapén alszunk?
- Nem mert anyáék lehet hogy reggel jönnek vissza és én nem tudnám magamat kimagyarázni ha meglátják hogy két paplan van leterítve.
- A francba.- dünnyögte.
Cole visszavitte a takarítós cuccokat a raktárba majd feljött hozzám.
- Na jól végeztem a munkám?
- Majd arra este rájössz.
- Te már meg is fürödtél? - kérdezte Cole a ruhámat bámulva.
- Gyors voltam.
Cole beviharzott a fürdőszobába. 10 perc múlva kiabálást hallok.
- Oh basszus. Selena?!
- Igen?
- Behoznád a törölközőm?
- Persze.
Felkaptam a törölközőt a székről és a fürdő felé indultam.
- Tegyem le az ajtó elé?
- Dehogy. Hozd be. Selena 18 éves vagy nem 7.
Erre nem válaszoltam csak benyitottam. Cole ott állt előttem meztelenül. Nyeltem egyet. Megpróbáltam nem oda összpontosítani. Végignéztem őt a fejétől kezdve a lábáig. Észrevettem hogy Cole engem bámul. Kezdtem vörösödni.
- Ideadod a törölközőt vagy még szívatsz egy kicsit?
- Jah persze. Bocsi.
Cole megtörölközött majd magára csavarta a törölközőt. Hogy ne legyen ennyire cikis a helyzet odaléptem hozzá és megöleltem. Olyan jó illata volt a bőrének. A kezem a hátán volt. Cole is átkarolt. Ez az ölelés sok mindent elmondott. Így álltunk vagy 2 percig aztán elengedtem. Egy puszit nyomtam az arcára majd bementem a szobába. Bebújtam az ágyba. Életemben először hasznát veszem annak hogy anyáék francia ágyat vettek nekem. Cole bejött felvett egy boxert majd bebújt mellém. Rámásztam és ráültem a csípőcsontjára. A kezemmel a felsőtestét simogattam. Annyira jó bőre volt. Cole a combomra rakta a kezét. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Cole folyamatosan emelkedett fel majd végül amikor már ült a kezét a hátamra rakta. Magához húzott. Cole összeszedte magát, fordult egy nagyot majd fölém kerekedett. Én feküdtem az ágyon ő pedig fölöttem térdepelt. Megcsókolt. A bal kezével végig simitotta az oldalamat majd a csípőmnél visszafordult és benyúlt a pólóm alá. Éreztem hogy Cole keze egyre jobban felmegy. A pólóm kezdett lecsúszni rólam. Felültem.
- Cole sajnálom. Nekem ez még nem megy.
- Úristen. Sajnálom Sel én nem akartam...
- Fogd be Cole. Nem haragszom. - mondtam kedvesen.
- Az előző dolgokból azt vettem le hogy jól takarítottam.
- Azért annyira nem voltál jó, csak megsajnáltalak.
Cole csak mosolygott. Lemászott rólam és bebújt a paplan alá. Körülbelül 20 centi volt köztünk.
- Az előző mondatom miatt most már tartod a 20 centi távolságot?
- Dehogy. 
Cole közelebb húzódott hozzám. Átkarolt majd egy csókot nyomott az ajkamra.
- Jó éjt! - suttogta.
Nem válaszoltam csak megfordultam hogy szembe legyünk egymással. A kezemet magam elé raktam és hozzábújtam Colehoz. 5 percig sem tartott az elalvás. Cole még forgolódott egy darabig de aztán már nem éreztem semmit.