7.rész

Egy szörnyű csók

(Cole szemszöge)
Ma nem tudtam aludni ezért korán keltem. Selena még békésen aludt. Fogalmam sincsen hogy hogyan csinálja de ő még alvás közben is gyönyörű. Gyengén egy puszit nyomtam az arcára majd felöltöztem. Nem akartam felkelteni ezért szép lassan kimentem. Tudtam hogy a lépcső valamelyik foka nyekereg ezért lecsúsztam a korláton. A bejárati ajtó zárva volt ezért a garázs felé vettem az irányt. Selena apja a kanapén aludt bebugyolálva. Tudtam hogy összevesztek de nem gondoltam volna hogy ennyire komoly. Ismét a garázs felé vettem az irányt. Szerencsére kiértem úgy hogy nem kelt fel senki. Viszont amit láttam az nagyon fölbosszantott. Doroty állt Sel ablaka alatt.
- Te meg mi a szart keresel itt? - vetettem neki a kérdést durván.
- Úgy hallottam ebbe a csajba van belezúgva Lucas.
- Jól hallottad de még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.
- Ő egy ember ugye?
- Igen. Megkérdezem újból mit keresel itt?
- Figyelj nekem Lucas kell már egy ideje és ez a csaj az utamban áll de mivel ő ember simán megölöm.
- Hát őt nem fogod megölni azt garantálom.
- Mi van csak nem szerelmes valaki? - mondta egy hatalmas gonosz vigyorral.
- Figyelj mi már járunk úgy hogy lekophatsz.
- Alkut ajánlok.
- Felesleges.
- Hidd el hogy nem. Nem leszel mindig a közelében és nekem csak egy perc kell hogy megöljem.
Tudtam hogy Doroty egy agyafúrt csajt de azt nem hogy ennyire. Viszont azt tudtam hogy nekem Selena a legfontosabb.
- Mi az alku?
- Én békén hagyom a szöszit ha te most megcsókolsz.
- Neked elment az eszed. Ne is álmodj róla.
- Majd te se álmodj arról hogy Selena még egyszer életre kel.
- Gyűlöllek. - mondtam a fogaim közt sziszegve.
- Az érzés kölcsönös. Na szóval áll az alku vagy nem?
- Egyetlen csók ami nem jelent semmit ugye?
- Pontosan.
Közelebb léptem Dorotyhoz. A düh ami bennem volt egyre jobban nőtt. Tudtam hogy jól kell csinálnom a dolgot mert ha nem akkor még lehet megöli Selt. A jobb kezemet a derekára helyeztem és közelebb húztam magamhoz. Az ajkam Doroty ajkán volt. Éreztem hogy neki nem lesz elég az hogy a szánk összeér. Nagy nehezen kinyílt a szám ugyanúgy mint a Dorotyé. Fél perc csókolózás után eltoltam magamtól. Megtöröltem a szám és köptem egyet a földre.
- Megnyugodhatsz nem ölöm meg a csajt. Viszont te nézz fel az ablakba. - mondta egy gúnyos mosollyal majd elment.
Felnéztem az ablakba. Amikor megláttam Selena alakját a düh ami már így is hatalmas volt most már az ezerszeresére nőtt. Gyorsan az ajtó felé vettem az irányt.

(Selena szemszöge) 

Nem hittem a szememnek. Cole és Doroty a házunk előtt smároltak. Pont Doroty? Azt mondta hogy annyira utálja meg hogy tartsuk magunkat tőle távol erre tessék pont vele csal meg. Könnyek ezrei szöktek a szemembe. Gyűlöltem azt az érzést ami most bennem volt. Cole megjelent a szobámban.
- Sel ez nem az volt aminek látszott.
- Ne próbálkozz ezzel a szöveggel! Minden TV műsorban ez van csak ez annyival másabb hogy nem Tv műsor érted? Nem tudom hogy tehetted ezt velem! Én tényleg szerettelek. - ordibáltam a szakadó könnyeim között.
- Sel nyugodj meg kérlek.
- Te csak ne nyugtass engem! Ja és hogy tudd mi végeztünk de nem küldelek el mert nem akarok meghalni.
- Selena hagy magyarázzam meg.
- Felesleges.
Ki akartam rohanni az ajtón de Cole megfogta a kezem és visszarántott. 
- Kérlek adj még egy esélyt.
Nagy erővel kihúztam a karomat a keze közül.
- Ne nyúlj hozzám többet. Hánynom kell ha meglátlak.
Cole nem mondott semmit vagy csak nem hallottam mert azonnal kirohantam a szobámból. A könnyeim még mind szakadtak. Apa a lépcső aljánál állt.
- Sel mi történt?- kérdezte aggódó tekintettel.  - Mi volt ez az ordibálás? Van valaki a szobádban?
- Nincs. Én csak telefonáltam.
- Te sírsz? - lépett közelebb hozzám apa. - Kivel beszéltél?
- Az expasimmal. Most dobtam.
Anya is megjelent.
- Jaj kincsem egy fiú miatt nem szabad sírni.
- De ő nem csak egy fiú volt érted? Benne tényleg megbíztam. Erre most meg... - nem tudtam befejezni a mondatom mert zokogni kezdtem.
Anya vállára hajtottam a fejem, remegő kezeimmel pedig megfogtam apa kezét. Hallottam hogy Cole kilépett a szobámból.
- Szóval én nem csak egy fiú voltam?
- Tűnj már el semmi kedvem sincs hozzád! - ordibáltam.
-  Kihez beszélsz? - kérdezte anya.
Nem válaszoltam neki.
- Doroty megzsarolt hogy vagy megcsókolom vagy megöl téged. Nekem te vagy az első ezért választottam a csókot. Ha ma nem kelek korán te már nem lennél itt. Sel én tényleg szeretlek. - Cole.
- Tényleg? - mondtam zaklatottan.
- Kicsim kihez beszélsz? - anya.
Most sem válaszoltam. 
- Kérlek adj még egy esélyt. Ígérem bebizonyítom hogy én tényleg szeretlek és nem csak úgy mondom amit mondok. - Cole
- Sajnálom de ez kevés. - mondtam kicsit nyugodtabb hangon.
- Selena öltözz. - mondta apa keményen. - Elmegyünk valahová.
Nem válaszoltam de tudtam hogyha apa valamit ilyen hangnemen mond az tényleg komoly. Felmentem a szobámba és felöltöztem. Cole folyamatosan hajtotta a magáét arról hogy Doroty milyen rosszul csókol de nem tudott meghatni. Most arra vágytam hogy átkaroljon és megcsókoljon de tudtam hogyha ezt tenné biztosan pofán vágnám bármennyire is jól esne. A szavai elengedtem a fülem mellett. Amint felöltöztem lerohantam a kocsihoz. Anyáék már benne ültek. Beszálltam. 
- Hova megyünk?
- Majd meglátod. - apa.
Olyan utakon jártunk ahol még eddig nem voltam. Fogalmam sem volt hogy hova mehetünk. Az út során elaludtam. Anya gyengéd rázogatása keltett fel.
- Megérkeztünk? - kérdeztem.
- Igen. - jött szinkronban a válasz.
Egy nagy kék épület állt előttünk. Nem volt rajta egy betű sem csak egy óriás nagy ezüst kapu amit négy őr őrzött. Kezdtem egy kicsit beparázni. Kiszálltam a kocsiból. Anya gyengéden átkarolta a karomat. Apa elől ment nagy léptekkel. Mondott valamit az őröknek majd sebes integetésbe kezdett felénk. Az mutatta hogy siessünk. Nagyobb léptekbe kezdtünk. Amikor utolértük bementünk az épületbe. Az épület belseje sem volt túl barátságos. Egy csomó ajtó sorakozott egymás mellett amit két-két őr őrzött. Volt egy olyan érzésem hogy nem a szórakozás kedvéért jöttünk ide. Végigmentünk az ajtók mellett egyenesen addig amíg meg nem találtuk a B13-as szobát. Benyitottunk. Egy férfi fogadott minket fehér kötényben. Anyát és apát egy átlátszó fal mögé terelte majd bezárta mögöttük az ajtót. Engem egy kisszobába vezetett. A szobában egy kanapé egy kis asztal és egy szék volt. Leültetett a kanapéra ő pedig velem szemben foglalt helyet a széken.
- Én Dr.Edward Fonbd vagyok. És kit tisztelhetek a te személyedben?
A férfi beszéde máris idegesített.
- Selena Engels vagyok.
- Gondolom tudod miért vagy itt?
- Nem. Gőzöm sincs hogy miért hoztak ide de van egy olyan sejtésem hogy maga mindjárt elmondja.
Láttam hogy a dokinak nem nagyon jön be ez a stílus de engem ez nem zavart. Sőt azon voltam hogy kikészítsem.
- Igen én tényleg elmondom. Te azért vagy most itt mert a szüleid szerint sokat beszélsz mostanság a levegőhöz.
- Ez most valami vicc? Hol a kandi kamera?- mondtam a dühöset játszva.
- Nem ez nem vicc.
- Na jó figyeljen. Attól mert magán rajta van egy fehér köpeny még nem fog tudni rajtam segíteni mivel rajtam nem kell segíteni. És a szüleim bejelentése hamis mivel én vagy telefonon vagy heccet-en szoktam beszélgetni. Sajnálom hogy ezt ők nem tudják és beküldenek egy ilyen dilidokihoz mint maga és azt várják hogy egy kis dumcsizástól megváltozzak. Nekem semmi bajom sincs érti? - pattantam fel a kanapéról. - Most pedig ha megbocsájt én elhúzok innen mert semmi kedvem sincs ehhez. 
Nem vártam meg a választ csak kimentem az ajtón. Amint láttam hogy az őrök kiveszik a kezüket a zsebükből rohanni kezdtem. Nem ismertem az épületet. Csak rohantam oda ahova tudtam. Egy srác futott ki a lépcső alól. Odajött mellém de nem csinált semmit. 
- Fordulj be balra. - mondta.
Hallgattam rá. Az őrök tovább futottak egyenesen. Ekkor vettem észre hogy egy szűk résben vagyunk elrejtőzve.
- Ki vagy te? - kérdeztem.
- Én Joe Kleaven vagyok. És mielőtt mesélni szeretnél a megmentődről én szellem vagyok szóval totál hülyének fognak nézni. - mondta egy nagy mosollyal.
- Honnan tudtad hogy látlak téged?
- A reflexeidből.
- Komoly?
- Dehogy. Ne higgy el mindent. Jim már mesélt rólad.
- Szóval ilyen elterjedt vagyok?
- Úgy tűnik. Ja és ha gondolod beszállhatok a tervedbe.
- Csúcs lenne.
- Na jó majd még összefutunk de szerintem menj addig amíg nem fújnak riadót.
- Oké.
Kimásztunk a ,,lyukból" . Ekkor vettem észre hogy Joenak orrpiercingje van. 
- Na akkor én megyek is. Szia. - mondta kedvesen.
- Én is megyek. Szia.
Elindultam a kijárat felé. Szerencsére az őrök most már békén hagytak. Kisétáltam a kocsihoz. anyáék már ott vártak a dilidokival együtt. Tetszett ez a becenév. Dilidoki. Milyen jól hangzik már nem? Amikor odaértem láttam a megkönnyebbült fejeket.
- Mehetünk? - kérdeztem csengő hangon. - Ugyan már anya. Lássátok be hogy nincs szükségem ilyen hülye kezelésekre.
- De reggel is amikor ott álltunk a lépcsőnél beszéltél valakihez. - anya.
- Anya mivel rajtam volt a heccet.
- Jó belátom igazad van.
Annyira örültem ennek a mondatnak. Apa a doki felé fordult és kezet nyújtott.
- Dr.Fonbd köszönjük hogy szánt ránk időt és sajnáljuk amit a lányunk művelt.
- Ugyan ez semmiség volt. Látná a többi betegemet. Van aki még az asztalt is széttöri.
A francba pedig reménykedtem benne hogy kiborítom. Nagyon sajnáltam hogy nem törtem szét az asztalt de most már mindegy. Szép lassan mindenki elköszönt egymástól kivéve engem. Én egy szót sem löktem oda az orvosnak csak beszálltam a kocsiba. Anyáék is elfoglalták a helyüket. Láttam hogy Joe épp most jött ki az ajtón. Elbiccentette a fejét majd integetett. Nem akartam integetni mert a végén még visszavisznek ezért csak rámosolyogtam majd kiálltunk a parkolóból. Körülbelül egy óra kocsikázás után megpillantottam a házunkat. Azonnal kipattantam. Zajt hallottam a hátsó kertből. Odaszaladtam. Amikor megláttam mi folyik ott a kezem a szám elé kaptam majd éreztem amint egy könnycsepp folyik végig az arcomon.

6.rész

Szellemkeresés

Zörejt hallottam. Felkeltem.
- A francba! A francba! - hallatszott a kiabálás lentről.
Láttam hogy Cole fent van ezért kicsit nyugodtabb lettem, de aztán eszembe jutott Lucas. Lehet hogy ő csinált valamit. Lerohantam.
- Mi volt ez a hang...és ez mi?- emeltem egyre feljebb a hangom amint végignéztem a konyhán. 
Száraz tészták a földön, kifutott szósz a pulton és a padlón,tiszta víz a szőnyeg, egy csomó zöldség szét van trancsírozva egy tányéron amiből szintén jutott a padlóra is és végül szét van törve egy tányér és egy pohár a mosogatóban és még egy tányér a padlón.
- Apáddal kicsit összevesztünk.
- Kicsit? Oké anya nem tudom min vesztetek össze és nem is vagyok rá kíváncsi de azt már most megmondom hogy én ezt nem takarítom fel.
- Nem is kell kitakarítanod. Szereztél már barátokat?
- Igen van egy lány a szembe szomszédban.
- Miért pont őt mondtad az a csaj nemnormális. - Cole
- Mégis őt bízzuk meg a kereséssel.
- Milyen keresés?
- Jah semmi csak hangosan gondolkodok.
- Át tudnál menni a barátnődhöz addig amíg én itt rendbe rakok mindent?
- Inkább elmennék a plázába.
- Oké menj csak kell pénz?
- Aha. Jól jönne.
- A pulton ami van mind viheted.
- Oké...akkor megyek és felöltözök.
Megfogtam Cole karját majd felrohantam az emeletre.
- Szedd a cuccod elköltözünk.
- Mi? - kérdezte meglepődött fejjel.
- Csak hülyülök na öltözz.
Cole átkarolt és megcsókolt. Letepert az ágyra.
- Cole ezt ne. Most ne. Sietnünk kell.
- Oké akkor öltözzünk.
- Basszus még Rachelt be kell avatni.
- Na az lesz még igazán nehéz dolog.
Miután felöltöztünk lementünk a lépcsőn majd egy gyors szia után kiléptünk az ajtón. Rachel mintha egész nap minket várt volna. Ott állt a kerítésüknél és hevesen integetett. Még csak 7 óra de a csaj máris úgy pörög mint aki megivott 3 csésze kávét amit 2 energiaitallal öblített le. Átmentünk az utcán. Rachelnek lófarokba volt fogva a haja és könnyű nyári ruhát viselt.
- Rachel segítened kell.
- Oké mi az mondd és én megteszem.
- Ez nem olyan egyszerű mert ez az egész ,,hadművelet" Lucas ellen van.
- Na akkor meg még jobb. Gyűlölöm Lucast.
- Tegnap még smároltatok.
- Tudom de attól még hogy jól csókol utálom.
- Fura egy lány vagy tudod? - mondta Cole érdekes hanglejtéssel. 
- Persze hogy tudom az ismerőseim naponta mondják ezt rám. Na beavattok végre vagy nem?
- Be. Szóval ebben a városban több szellem is él.
- Olyat mondj amit nem tudok.
- Befejezhetném?
- Persze mondd csak.
- Tehát több szellem is él és a szellemek közül csak egyetlen egy lány van aki szereti Lucast a csaj neve Doroty. Csak tőle kell tartani mert rajta kívűl minden más szellem utálja. 
- Csúcs!
- Most el kéne menni egy bevásárlóközpontba hogy keressünk szellemeket akik majd megfélemlítik Lucast és végre elhúz innen.
- Tehát most megyünk shoppingolni?
-  Úgy is mondhatjuk.
- Akkor mire várunk még?
Rachel beszaladt a garázsukba és kiállt egy bmw-vel.
- Beszálltok még ma? - kiabálta.
Kicsit féltem beülni a kocsiba mert Rachelt elgondolni vezetni a viselkedése alapján elég durva. Nagy nehezen beültem a kocsiba. Cole az anyósülésre ült. Kiálltunk majd elindultunk. Rachel szép óvatosan vezetett mintha kicserélték volna a két lányt. Pár perc kocsikázás után megálltunk.
- Ugye a plázába akartatok jönni?
- Igen. - Cole.
Kiszálltunk. Rachel újra pörgött.
- Az A a B vagy a C épülettel kezdjük.
- Nekem mindegy. - mondtam.
- Kezdjük a B-vel az van a legközelebb. - mondta Cole megpuszilva az arcomat.
- Jaj olyan édesek vagytok de most húzzunk.
Bementünk a B épületbe. Felnéztem. Körülbelül 5 emeletes volt. A földszinten főként a kajás bárok vagy kávézók voltak.
- Na látsz szellemet? - kérdezte Rachel Coletól.
- Kicsit halkabban. - mordultam rá.
- Nem. Itt nincs senki.
- Oké akkor menjünk fel.
Elindultunk a mozgólépcső felé. Amint felértünk Rachel olyan gyors járásba kezdett mintha rohanna. Én sosem voltam az a gyorsan járó típus főleg nem úgy hogy ha az egyik kirakatban szebbnél szebb ékszerek vannak. Megálltam. Cole hátrafordult majd odasétált mellém. Rachel is közeledett felénk. 
- Uh jön a boszi. - mondta Cole.
- Timeg mit csináltok szellemeket keresünk nem? 
- De szellemeket keresünk de közben szét lehet nézni nem? - mordult Rachelre Cole. Szemmel látomást Cole már nagyon megunta Rachelt.
- Nyugi szellemgyerek.
- Gyertek ott egy szellem. - Cole.
Most Cole folytatta Rachel járásmódját. Amikor végre utolértem őket láttam hogy Rachel enyhén szólva stíröli a pasit mármint a szellemet. A szellem magas volt, barna hosszabb hajjal. Nekem nem jött be.
- Szia Jim! - nyújtott kezet Cole.
- Heló haver! Hát te itt Sydneybe? Mi lett Alaszkával? 
- Meghalt a csaj.
- Uhh...és most kinél vagy? A pörgős csajnál?
- Nem...szerencsére nem.
- Cole! - mordultam rá.
- Semmi baj Selena már észrevettem hogy nem csíp.
Cole szép lassan beavatta Jimet a tervünkbe. Jim egyből belement.
- Tudsz esetleg még szellemekről? - kérdeztem.
- Aha. Tudok még négy szellemről.
- Király. - mondtuk egyszerre Colelal.
- Jah amúgy ő a barátnőm. - mutatott rám Cole.
- Összejöttél egy emberrel?
- Jah.
- Ez csúcs.
- Oké Jim szóval az lenne a feladatod hogy felkeresed a négy szellemismerősödet és megkéred őket is hogy hívjanak még szellemeket és 5 nap múlva találkozzunk itt a pláza parkolójába oké? - mondta Rachel.
- Oké.
- Rachel beszélhetnénk? Négyszemközt. - húzta el Cole.
Nem néztem hátra hogy mit csinálnak de azt tudtam hogy otthon biztos hogy kifaggatom.
- Kérdezhetek valamit? - Jim.
- Persze.
- Nem rossz szellemmel járni?
- Csak annyiban rossz hogy nem mondhatom el mindenkinek meg hogy nyilvános helyen nem foghatom meg a kezét vagy hogy ő nem ölelhet át , de szeretem Colet és ezért megéri.
- Értem.
Cole és Rachel visszajöttek.
- Na indulhatunk? - kérdezte Cole.
- Aha mehetünk. - mondtam. - Szia Jim.
- Sziasztok.
- Csá haver. - Cole.
- Hellóka. - Rachel.
Ismét elindultunk a mozgólépcső felé. Amint leértünk Rachel ismét ,,rohanásba" kezdett. Megint jól lemaradtam. Jó kedvem volt amikor idejöttünk de most már csak azt vártam hogy otthon legyek. Nem értem hogy Cole miért titkolózik előttem. Én mindent elmondok neki. Néha túl sokat is de az most mindegy. Amikor kiértem Rachel és Cole már a kocsiban ültek. Beszálltam. Pár perc kocsikázás után hazaértünk.
- Kösz a fuvart. - mondtam lehangoltan majd gyorsan kipattantam a kocsiból.
Megálltam az ajtónk előtt és vártam hogy Cole végre jöjjön mert anyának biztos furcsa lett volna hogyha kétszer nyitódik az ajtó de csak egyszer jönnek be rajta. Cole végre felém tartott.
- Figyelj most bemegyünk de utána még egyszer ki kellene jönnünk.
- Minek?
- Az mindegy de kijössz?
- Tudok mást?
Beléptünk. A konyha végre tiszta volt. Felindultam a lépcsőn.
- Megjöttél? - kiabálta anya a szobájából.
- Igen.
- Oké.
Végre beértünk a szobámba. Levettem magamról a táskát és átvettem egy kényelmesebb nadrágot. Cole a táskájában matatott majd valamit elővett és a zsebébe tette.
- Az mi? - kérdeztem a zsebét nézve.
- Semmi különös. Na akkor lejössz?
- Le. - mondtam olyan mély hangon hogy még én is meglepődtem.
Újra le a lépcsőn és ki az ajtón. Én a postaláda felé vettem az irányt Cole pedig átment Rachelhöz. Kivettem a leveleket. Átnéztem hogy jött-e nekem. Nem jött. Nem lepődtem meg mert nekem sose jön semmi. Átnéztem az út túloldalára ahol Rachelék álltak. Cole elővette a zsebéből azt a valamit majd Rachel kezébe nyomta. Hirtelen Rachel arcán egy hatalmas mosoly jelent meg. Beszélgettek egy kicsit majd Cole átjött. Rá se néztem csak az ajtó felé mentem. Gyorsan berobogtam ledobtam az újságokat és a csekkeket a kanapéra majd felrobogtam a lépcsőn. Cole végig a nyomomban volt. Amikor felértem levetettem magam az ágyamra.
- Sel haragszol?
- Úgy nézek ki mint aki haragszik? - dünnyögtem.
- Igen. Pontosan úgy nézel ki.
Felültem az ágyon és Cole felé fordultam.
- Miért titkolózol előttem? Bennem nem bízol csak Rachelbe?
- Jesszusom! Te féltékeny vagy? - mondta egy mosollyal.
- És ha igen? Megvan rá az okom hogy az legyek.
- Sel te nagyon félreérted a dolgokat.
- Akkor magyarázd meg hogy miért mentetek el tőlem és Jimtől és hogy most miért kellett lemenni?
Cole újra a zsebében kotorászott és előhúzott egy kicsi tasakot.
- Amikor Rachelt félrehívtam akkor megkértem hogy ami ebben van azt vegye meg nekem és most vittem le neki a pénzt mivel én a boltosnak nem tudom odaadni.
- Én is megvehettem volna.
- Nem az úgy nem lett volna jó mert ezt neked vettem.
Cole leült mellém és átnyújtotta a tasakot. Belenéztem. Egy gyönyörű medál volt benne.

- Ez egy medál tőlem a karkötődre.
- Jaj Cole...bocsi mindenért.
Odamásztam hozzá az ölébe ültem és megcsókoltam.
- Köszönöm. - mondtam egy hatalmas mosollyal. - Felteszed?- nyújtottam át a medált.
- Persze.
Cole felcsatolta a medált a karkötőmre. Nagyon tetszett.
- Már csak a könyvedhez kell vennem valamit.
- Először inkább olvasd el a címét. - javasoltam.
Cole levette a könyvet. Amikor elolvasta a címet nevetett majd felém fordult.
- Hát itt van neked egy igazi szellem de azért remélem nem fogsz felvágni hogy megtudd mi van bennem.
- Hülye! - dobtam neki egy párnát.
A nap hátralévő részét hülyéskedéssel töltöttük. Tudtam hogy újra ki kell találnom valamit hogy kitől kaptam a medált és miért. De ez most nem érdekel. Most csak Cole létezett meg én.

5.rész

 Hazaérkezés

Reggel szélsusogásra lettem figyelmes. Felültem és körülnéztem. Nem volt semmi a szobámban. Felébresztettem Colet.
- Jó reggelt! - csókolt meg.
- Cole...van itt valaki.
- Ki?
- Nem tudom...Úristen lehet hogy a szüleim itthon vannak kusba kell lennem. - suttogtam.
- Óh tényleg. Na ennyit a jó világnak.
- Lejössz velem?
- Persze.
Kimásztunk az ágyból majd lementünk. Hirtelen a szüleim bukkantak elő.
- Sziasztok. - mondtam kedvesen.
- Jaj kicsim úgy hiányoztál.
- Ti is nekem.
Anya mögött Lucas jelent meg. Egy családi kép volt a kezébe. Tudtam hogyha anyáék megfordulnak akkor látni fogják amint egy kép lebeg a levegőben.
- Bob hozd ide Selena ajándékát.
Lucas eközben azt mutogatta hogy ledobja a képet.

- Ne! - ordítottam Lucasra. Sajnos az én szavamat mindenki hallja.
- Bob hagyd csak majd később odaadjuk.
Lucas ledobta a képet. Amint a kép a földre ért és ezer darabra tört az üveg, anya ijedten ugrott egyet majd megfordult.
- Ez meg hogy került ide? - kérdezte dühösen.
Valami választ kellett adnom rá de nagyon gyorsan. A kép a kanapéhoz közel esett le.
- Hát amikor elmentetek itt aludtam a kanapén és nagyon hiányoztatok ezért elővettem azt a képet és elfelejtettem elrakni most meg biztos meglökted a kanapét anya és leesett de ígérem hogy megragasztom, sőt inkább veszek egy új keretet.
- Hazudsz.
- Mi? Miért hazudnék?
- Most jöttél le fentről. Ott aludtál. 
- Dehogy. Én csak a fényképalbumomat nézegettem.
Cole felrohant és ágyazni kezdett. Annyira sajnáltam szegényt.
- Felnézhetek?
- Persze...menj csak. - mondtam lassan. 
Cole kiszaladt a szobámból.
- Oké meg van ágyazva. - mondta vigyorogva.
Cole óvatos léptekkel jött le anya mellett a lépcsőn. Anya a lépcső közepén járt Cole pedig lent. A harmadik lépcsőfok mindig nyekereg. Sajnos ez most is így volt. Anya nem hihette azt hogy ő volt ezért odarohantam a lépcsőhöz és ráraktam a kezemet, mivel a lábamat nem tudtam mert anya megfordult.
- Mit csinálsz Sel?
- Ez egy kínai gerincerősítő póz. A neten olvastam.
- Értem.
Annyira hülyének nézhet anya. Egy kézzel támaszkodom a lépcsőn a másik a levegőbe van, a lábaim pedig x-be állnak. Gyorsan felálltam. Meghúztam Cole pólóját és azt mutattam hogy jöjjön mellettem. Szerencsére vette az adást és szorosan mellém húzódott. Egyszerre léptünk a lépcsőn. Amikor felértünk anya már az ágyamon ült. Leültem mellé, Cole pedig mellém. Apa is feljött egy szatyorral a kezébe. Mellém akart leülni.
- Ne! Ne ide ülj le.
- Miért?
- Mert...ööö... azt szeretném hogy mind a kettőtöket lássam és egyszerre nem tudnék két irányba figyelni.
- Rendben.
Apa irányt változtatott és leült anya mellé.
- Most már odaadhatjuk az ajándékokat?
Az ablaknál ütem. Hallottam hogy zaj van odakint. Elhúztam a függönyt és kinéztem. Rachel a házuknál smárolt Lucasszal. Nem értettem hogy hogyan mer ilyen nyilvánosan  csókolózni egy szellemmel. Igazából nem is érdekel.
- Selena odaadhatjuk az ajándékot? - kérdezte apa újra.
- Jah persze. Bocsánat.
- Vársz valakit?
- Nem. - mondtam heves bólogatás közben.
Apa kivett a szatyorból egy könyvet és átnyújtotta. Elolvastam a címét. Nem hittem a szememnek. Ez pont velem történik? A könyv címe nemmás mint : Mi rejtőzik a szellemekbe. 
- Ez szuper. Régóta meg akarom már venni ezt a könyvet. Köszönöm. - hazudtam.
Most anya nyúlt a táskába aki egy kis dobozt adott át nekem. Kinyitottam. Egy karkötő volt benne. A karkötőn egyetlen medál ékeskedett. Egy S betű.
- Azt mondta az eladó hogy sok lány vesz ilyet és folyamatosan vesznek rá medálokat. Majd egyszer mi is veszünk rá neked egy újat.
- Köszönöm. Nagyon tetszik. - öleltem meg őket.
Anya felcsatolta a kezemre a karkötőt.
- Na mi megyünk kipakolunk.
- Rendben. - mosolyogtam.
Amint anyáék lementek Cole felé fordultam.
- Hogy a francba jutott be Lucas a házunkba? 
- Fogalmam sincs. A garázsajtót kulccsal zártad be?
- Nem.
- Na akkor ott jött be.
- De kívül nincs is fogantyú csak egy kulcslyuk.
- Tudom, de ezt ő simán megoldja. Több bankot rabolt már ki egy garázsajtó neki nem akadály.
- Tehát mindent kulccsal kellesz bezárni?
- Igen.
- A francba. Tényleg ha két szellem összeverekszik akkor mi lesz?
- Semmi mivel hallhatatlanok vagyunk.
- Akkor Lucas hogy akar téged megverni?
- Amikor megütjük egymást érezzük a fájdalmat de például ha fejbe lő akkor nem halok meg mert a seb rögtön meggyógyul.
- És ha eltöri egy bordádat?
- Akkor két percig fetrengek a földön amíg össze nem forr a csont.
- Így már egy kicsit nyugodtabb vagyok.
- Nem kell aggódnod Sel. Csak a szája nagy.
- Beszélhetnék vele.
- Meg ne próbáld! - mordult rám Cole.
- Oké, oké nyugi. Várj! Engem meg tud ölni ugye?
- Selena hagyjuk ezt.
- Cole válaszolj!
- Igen...meg tud ölni, de én mindig a közeledben leszek és megvédelek ha kell.
- Tehát innentől én egy céltábla leszek?
- Dehogy. Lucas minden szellemmel ezt csinálja. Mármint csak azokkal akiknek van barátnőjük. Ez lesz az 53. próbálkozása. Eddig egy szellemet sem vert meg és egy lányt sem ölt meg és hidd el nem teleszel az akin megmutatja az erejét.
- És több szellem nem jöhet a segítségedre?
- De jöhetnek csak fogalmam sincs hogy kiknél laknak még szellemek.
- Rachellel kideríthetjük.
- Pont Rachellel?
- Jó kicsit pörög a csaj de ő is segített nekünk tegnap nem emlékszel? Elhúzta Lucast még mielőtt baj lett volna.
- De ti nem ismeritek a szellemeket.
- Tényleg, de Rosali igen. Ő hol van most?
- Bárhal lehet. Ő osztogatja a feladatokat a szellemeknek. 
- Elmehetnénk egy bevásárlóközpontba. Biztos hogy találnák egy szellemet aki segítene nekünk.
- Talán.
- Sokan szeretik Lucast?
- Szinte mindenki utálja. Sőt mindenki utálja kivéve Doroty Flamset.
- Ki az a Doroty?
- Bele van esve Lucasba már vagy 20 éve.
- Tehát csak miatta kell aggódnunk?
- Igen.
- Hogy néz ki?
- Fekete hosszú haj. Kerekebb fej.
- Kövér vagy csinos?
- Csinos.
- Oké. Nagyjából elképzeltem. Már csak Rachelt kell beavatni. Szegény csajnak is csak húzza az agyát.
- Várj én még nem mondtam hogy benne vagyok.
Közelebb hajoltam Colehoz és megcsókoltam.
- Na benne vagy?
- Igen.
- Ez az! Sose gondoltam volna hogy egy csókkal le lehet kenyerezni.
- Én se, de megígéred hogy szólsz a fejleményekről?
- Igen, ha te is megígéred hogy holnap keresünk szellemeket.
- Megígérem.
Belemásztam Cole ölébe és átkaroltam a nyakát.
- Cole mindent amit csinálok miattad csinálom mert nem bírnám ki ha elvesztenélek.
- Selena halhatatlan vagyok.
- De én nem és ha engem megöl akkor elvesztelek.
Cole átkarolta a hátamat és megcsókolt. Féltem a holnaptól de egyben nagyon vártam. Remélem Rachel belemegy a dologba és segít nekem.

4.rész

Egy baljós vész

Valami a számhoz ért. Nem tudtam mi az. A szemem csukva volt. Felébresztett az a valami ami hozzám ért. A titokzatos dolog nem ment el a számtól. Szerintem egy légy lehetett. Megpróbáltam elzavarni de a kezem akadályba ütközött. Kinyitottam a szemem. Cole fogta az arcát. Gyorsan felültem. A kezemet az arcára raktam.
- Jesszusom Cole sajnálom. Azt hittem egy légy az én tény... 
Nem tudtam befejezni a mondatomat mert Cole megcsókolt. Közelebb mentem hozzá de közben az ajkunk nem távolodott el egymásétól. Átkarolt. Én is lassan a nyaka köré fontam a karomat. A csóknak még mindig nem volt vége. Végül is nem bántam. Azt akartam hogy ne legyen vége. Sajnos Cole egy mondatával megszakította:
- Mit szólnál ha ma is elmennénk a Kabinba?
- Nem lehet este ki kell takarítanom a házat mert jönnek haza anyáék.
- Ki mondta hogy estig lennénk?
- Cole a mai nap tényleg nem jó. Sajnálom. 
Cole nem válaszolt csak bámult rám. Tudtam hogy haragszik.
- Kimegyek a postáért.
Kimásztam Cole öléből és kimentem az ajtón. Amikor odaértem a postaládához a velünk szemben lévő házból egy lány integetett sebesen. Még sosem láttam. Szép lassan visszaintegettem neki. A lány a házunk felé közeledett.
- Szia Rachel Montez vagyok. - nyújtotta felém a karját.
- Szia. Én pedig Selena Engels.
- Mikor költöztetek ide?
- Körülbelül 3 hete. Tudnál várni egy kicsit?
- Persze.
Berohantam a házba.
- Cole! Cole! Hol vagy?
- Itt vagyok. Mi történt?- szaladt elém Cole ijedten.
- A házunk előtt van egy csaj és fogalmam sincs hogy szellem-e vagy nem. Van valami ismertetőjegyetek?
- Nincs de én ismerek minden szellemet.
- Akkor segítenél? Kérlek.
- Persze menjünk.
Meg akartam fogni Cole kezét de ha Rachel egy ember akkor totál hülyének nézne. Végre kiértünk. 
- Húh...jó sokáig tartott. Mit csináltál?
- Én csak...ööö...elzártam a gázt igen a gázt a leves alatt.
- Mi van talán félsz?
- Nem dehogy.
- Ő nem szellem. - mondta Cole. - Kicsit fel van pörögve a csajszi. - nevetett.
Alig bírtam ki hogy ne röhögjem el magam. Utáltam amikor Cole ilyen megjegyzéseket tesz.
- És melyik suliba fogsz menni? - kérdezte Rachel.
- A Northen gimibe.
- Tényleg? Én is oda fogok járni. Amúgy nem szoktam ennyire pörgős lenni csak ma dobott a pasim.
- És te ennek örülsz?
- Igen mert egy beképzelt seggfej volt.
- Akkor miért nem dobtad?
- Mert akkor szétvert volna.
- Kérdezd meg hogy hívták. - Cole
- Hogy hívták?
- Lucas Romberd.
- Lucas Romberd szellem! - mondta Cole.
Nagyra nyílt a szemem.
- És ti jártok? - kérdezte Rachel.
- Hogy érted azt hogy ti?
- Hát te és a szellem pasid vagy ő nem is szellem? - mutatott Colera.
Colera néztem. Nem tudtam kijönni a csajból. Cole kiszaladt velem és nem tett semmi megjegyzést most pedig Cole az expasijáról kérdezett és az sem érdekelte.
- Selena ne légy annyira meglepődve. Tudok a szellem világról. Tudom hogy 5672-en vannak és azt is tudom hogy a pasid nemrég kiszaladt veled és hogy Lucasról kérdezett.
Egy szellem jelent meg a háttérben.
- Hiányoztál baby. - lépett közelebb Rachelhöz.
Én csak bámultam hogy mi történik. Valahogy éreztem hogy ő Lucas, meg miután jobban szemügyre vettem láttam hogy bele van varrva a pólójába az hogy Lucas Romberd.
- Bemutatnád a barátnődet? - fordult felém Lucas. 
- Persze. Ő itt Selena Engels. De Lucas most velem foglalkozz.
- Cöhh...te nem kellesz. Nekem ő kell. - fordult felém újra Lucas.
- Na jó szállj le a csajomról érted? - lépett előre Cole.
- Ki akarsz kezdeni velem? - Lucas
- Srácok hagyjátok abba. - avatkoztam közbe. - Cole hagyd békén nem éri meg.
- Lucas menjünk!- húzta el Rachel.
Lucas végre megmozdult és Rachelék háza felé vette az irányt.
- Ne higgyétek hogy ezzel végeztünk. Még visszajövök és porrá zúzlak Cole.
Megfogtam Cole karját és behúztam a házba.
- Normális vagy? Mi van ha neked támad?
- Ismerem Lucast. Gyenge mint a féreg.
- Eddig miért nem mondtad hogy vannak ilyen szellemek is?
- Nem akartalak feleslegesen felzaklatni.
- Feleslegesen? Tehát én ennyire nem számítok neked?
- Selena...tudod hogy nem így értettem.
- Tudod fogalmam sincs hogy ti szellemek miért törtetek pont az én életemre ami tökéletes volt mindaddig amíg meg nem jelentél. Nem értem hogy miért én szívok a ti hülye munkátok miatt! - könnyek kezdtek gyűlni a szememben - Most nézd meg mit tettél? Apa cége becsődölt, leszegényedtünk, nincsenek barátaim és itt vagy te is... - sírtam - Miért az én életemet teszed tönkre? Miért? - ordítottam könnyek zápora között.
Cole a kezei közé fogta az arcomat.
- Tudom hogy dühös vagy rám de hidd el hogy így kellett lennie. És bármi is történjék Lucassal én mindig itt leszek mert ezt a dolgot együtt kezdtük el és együtt is fejezzük be. Ezt megígérem. - mondta Cole majd egy gyenge csókot nyomott a számra. 
- Cole?!
- Igen?
- Emlékszel arra amikor ma felkeltem. Amikor az öledben ültem és...
- Igen emlékszem.
- Vissza szeretnék menni abba a pillanatba.
Cole nem mondott semmit csak felvett az ölébe a kanapéhoz vitt, leült majd megcsókolt.
- Szeretlek Cole. - mondtam suttogva a csókot félbeszakítva.
Cole nem válaszolt csak újra megcsókolt. Az egyik keze a hátamon a másik pedig a derekamon volt. Én még szorosabban átöleltem Cole nyakát. Egyre jobban közeledtem hozzá. Fogalmam sincs hogy miért mentem egyre közelebb és közelebb mert már nem volt hova másznom. Cole kicsúszott az egyensúlyából és hátra esett a kanapéra. Mellé feküdtem. 
- Akkor nem haragszol rám? - kérdeztem.
- Dehogy haragszom.
- Akkor jó mert ki kell takarítani az egész házat és egyedül túl sok idő lenne.
- Bocsika meggondoltam magam...utállak! - mondta nevetve.
- Hahaha...na gyere takarítsunk.
- És mi lesz a fizetségem?
Odakúsztam Colehoz és megcsókoltam. Nagyon rövid csók volt.
- Ha jól dolgozol akkor sokkal több ilyet fogsz kapni.
- Mennyivel jobban hangzik így a meló. De akkor sincs kedvem. - mondta lehangoltan.

- Erőltess egy kis mosolyt az arcodra kérlek.
Cole rám mutatott a két mutatóujjával majd a szája széléhez vitte és egy mosolyt húzott ki belőle. Én csak röhögtem majd egy felmosót nyomtam a kezébe. Nekiláttunk a takarításnak. Bekapcsoltam a zenét majd felnyomtam a hangerőt. Így kicsit jobb lett a hangulat. 2 óra múlva végeztünk is mindennel. Felvittem az ágyneműket.
- Nem a kanapén alszunk?
- Nem mert anyáék lehet hogy reggel jönnek vissza és én nem tudnám magamat kimagyarázni ha meglátják hogy két paplan van leterítve.
- A francba.- dünnyögte.
Cole visszavitte a takarítós cuccokat a raktárba majd feljött hozzám.
- Na jól végeztem a munkám?
- Majd arra este rájössz.
- Te már meg is fürödtél? - kérdezte Cole a ruhámat bámulva.
- Gyors voltam.
Cole beviharzott a fürdőszobába. 10 perc múlva kiabálást hallok.
- Oh basszus. Selena?!
- Igen?
- Behoznád a törölközőm?
- Persze.
Felkaptam a törölközőt a székről és a fürdő felé indultam.
- Tegyem le az ajtó elé?
- Dehogy. Hozd be. Selena 18 éves vagy nem 7.
Erre nem válaszoltam csak benyitottam. Cole ott állt előttem meztelenül. Nyeltem egyet. Megpróbáltam nem oda összpontosítani. Végignéztem őt a fejétől kezdve a lábáig. Észrevettem hogy Cole engem bámul. Kezdtem vörösödni.
- Ideadod a törölközőt vagy még szívatsz egy kicsit?
- Jah persze. Bocsi.
Cole megtörölközött majd magára csavarta a törölközőt. Hogy ne legyen ennyire cikis a helyzet odaléptem hozzá és megöleltem. Olyan jó illata volt a bőrének. A kezem a hátán volt. Cole is átkarolt. Ez az ölelés sok mindent elmondott. Így álltunk vagy 2 percig aztán elengedtem. Egy puszit nyomtam az arcára majd bementem a szobába. Bebújtam az ágyba. Életemben először hasznát veszem annak hogy anyáék francia ágyat vettek nekem. Cole bejött felvett egy boxert majd bebújt mellém. Rámásztam és ráültem a csípőcsontjára. A kezemmel a felsőtestét simogattam. Annyira jó bőre volt. Cole a combomra rakta a kezét. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Cole folyamatosan emelkedett fel majd végül amikor már ült a kezét a hátamra rakta. Magához húzott. Cole összeszedte magát, fordult egy nagyot majd fölém kerekedett. Én feküdtem az ágyon ő pedig fölöttem térdepelt. Megcsókolt. A bal kezével végig simitotta az oldalamat majd a csípőmnél visszafordult és benyúlt a pólóm alá. Éreztem hogy Cole keze egyre jobban felmegy. A pólóm kezdett lecsúszni rólam. Felültem.
- Cole sajnálom. Nekem ez még nem megy.
- Úristen. Sajnálom Sel én nem akartam...
- Fogd be Cole. Nem haragszom. - mondtam kedvesen.
- Az előző dolgokból azt vettem le hogy jól takarítottam.
- Azért annyira nem voltál jó, csak megsajnáltalak.
Cole csak mosolygott. Lemászott rólam és bebújt a paplan alá. Körülbelül 20 centi volt köztünk.
- Az előző mondatom miatt most már tartod a 20 centi távolságot?
- Dehogy. 
Cole közelebb húzódott hozzám. Átkarolt majd egy csókot nyomott az ajkamra.
- Jó éjt! - suttogta.
Nem válaszoltam csak megfordultam hogy szembe legyünk egymással. A kezemet magam elé raktam és hozzábújtam Colehoz. 5 percig sem tartott az elalvás. Cole még forgolódott egy darabig de aztán már nem éreztem semmit.

3.rész

 A Kabinban

Nagy ásítással ébredtem Cole vállán. Most már biztos voltam benne hogy elaludtam.
- Jó volt a film? - kérdeztem kómásan.
- Jah elment. Igazából annyira horkoltál hogy alig hallottam. 
- Én nem szoktam horkolni.
- Hát pedig horkoltál.
- Szerintem magadat hallottad.
- Áhh...téged lehetetlen becsapni.
- Háhá tudtam hogy hazudsz. Amúgy meg engem nem lehetetlen becsapni csak valami olyan próbálkozás kell ami sikeres is lehet.
- Aha fogjuk rá hogy értem. Na megyünk úszni?
- Aha mehetünk. Várj! Gyalog kell mennünk?
- Hát ha van itt kocsi akkor nem.
- Fogalmam sincs hogy anyáék mivel mentek a tárgyalásra. Szerintem megint taxit hívtak hogy vigyék el őket a repülőtérre.
- Ahelyett hogy itt tippelgetsz nem néznéd inkább meg?
- De.
Elindultam a ház másik végébe, oda ahol volt a kisajtó. Az az ajtó amelyik a garázsba vezet. Benyitottam.
- Ahhww...igen!
- Úgy hallom itt a kocsi.
- Jól hallod.
Hallottam hogy Cole felszalad az emeletre. Utána szaladtam. Berontottam a szobámba. Cole épp a fürdőgatyáját vette fel.
- Ohh jesszusom! - ezzel a mondattal szaladtam ki a szobából.
Körülbelül fél perc múlva kinyílt az ajtó.
- Bocsi Cole. Hidd el nem láttam semmit. Tényleg.
- Ne mentegetőzz. Amúgy meg úgy csinálsz mintha még nem láttál volna segget.
Erre nem mondtam semmit.
- Vedd fel a bikinid mert a Kabinban nincs öltöző. De ha nem vagy szégyenlős akkor felőlem így is jöhetsz majd eltakarom a szemem.
- Álmodj Cole, álmodj.
Bementem a szobámba. Beálltam a szekrényem elé és keresni kezdtem a bikinim után. A bikinim fehér színű volt ezért hamar megtaláltam a színes ruhák között. Felvettem. Rávettem egy farmer rövidnadrágot és egy toppot. Levettem a strandtáskámat a szekrény tetejéről és beleraktam egy pár cuccot. Odaléptem az íróasztalomhoz és kivettem a fiókból a jogsimat. Leakasztottam a falról a ház és az autó kulcsot majd kimentem.
- Na végre.
- Még össze kellett szedni pár cuccot.
- Ti lányok olyan furcsák vagytok.
- Szerintem nem fogsz haragudni azért hogyha kijössz a vízből akkor lesz miben megtörölköznöd.
- Oké ott a pont.
- Na látod...mindig igazam van.
- Ebben nagyot tévedsz.
- Na jó húzzunk el innen.
Ismét a garázs felé vettem az irányt csak előtte még bezártam a bejárati ajtót. Beültem a kocsiba. Cole kinyitotta a garázsajtót én pedig kiálltam.
- Itt a kulcs zárd be az ajtót.
Cole eljött a kulcsért. Egy kis ideig tartott amíg megtalálta hogy melyik kulcs való bele. Amikor végzett beült mellém és visszaadta a kulcsot.
- Na indulhatunk?
- Még szép baby!
Erre a ,,névre" csak meghúztam a szemem. Nem volt kedvem belemenni egy újabb kinek van igaza játékba. Cole végig diktálta az utat. Gyönyörű helyeken jártunk. 20 perc kocsikázás után végre befordultunk arra az útra ami egyenesen a Kabinhoz vitt minket. Ezen az úton újabb 10 percet töltöttünk el.
- Itt állj meg. - adta ki a parancsot Cole.
- Itt? Nincs is itt víz.
- Tudom, de kocsival nem tudsz felmenni oda.
- Sétálnunk kell?
- Igen.
- Hosszú még innen az út?
- Két perc.
- Az semmi.
Leállítottam a motort. Megfogtam a táskámat majd kiszálltunk. Lezártam a kocsit. Elrejtettem a kocsikulcsot a táska mélyébe. Elindultunk.
- Várod már hogy odaérjünk?
- Igen mert szét rohadok ebben a melegben.
- Ezzel nem csak te vagy így.
Előttünk hatalmas sziklák jelentek meg. Nem is értettem. Az egész terep ahol jöttünk tiszta sík volt itt meg sziklák. Átmentünk egy barlangszerűségen.
- Cole nem látok semmit.
- Fogd meg a kezem majd én vezetlek. Fejből tudom hogy mi hol van.
Cole hátranyújtotta a kezét. Megfogtam. Összekulcsolódtak az ujjaink. Végre fényt láttam. Amikor kiértünk fehér homokos tengerpart volt előttünk kristálytiszta, kék vízzel. A kezem még mindig Cole kezében volt.
- Ez gyönyörű. - jegyeztem meg.
- Az bizony. Imádom ezt a helyet. Na jó öltözzünk. - és Cole elengedte a kezem.
Leterítettem egy plédet majd ráültem. Levettem magamról a felsőt majd a nadrágot. Coleon is egy farmer volt csak az a térdéig ért.
- Rakd be a ruhádat a táskámba.
- Oké.
Összehajtottam a ruháimat majd én is belöktem a táskámba. Amikor felálltam Cole már a vízben volt. A testén ezüstként csillogtak a vízcseppek. Beszaladtam hozzá. Megállapítottam hogy a víz sós. Cole lebukott a víz alá. A bal kezét a hátamhoz rakta a jobb kezét pedig a térdhajlatomhoz. Felemelt. Rúgkapálni kezdtem.
- Cole tegyél le! - mondtam nevetve.
- Sajnálom de nem tehetlek le.
Cole a víz mélyebb része felé indult. A víz a válláig ért. Átnéztem a válla fölött. Itt is ugyanolyan tiszta volt a víz mint elől. Teljesen le lehetett látni a víz aljáig. Nagyon tetszett mert sehol sem volt hínár vagy bármiféle vízinövény. Épp hogy visszahajoltam Cole beledobott a vízbe. Azonnal a felszínre jöttem. Alig ért le a lábam. Cole háta mögé úsztam majd felugrottam rá. A kezemet szorosan a nyaka köré fontam. A lábaimmal is azon voltam hogy minél jobban tapadjanak Cole derekához.
- Mi van félsz?
- Nem félek csal alig ér le a lábam.
- Tudsz úszni ugye?
- Persze.
- Akkor meg mire várunk?
Leszálltam Cole hátáról és mellúszásba kezdtem. Amint láttam Cole is mellúszásban úszott mellettem. Olyan kecsesen jött fel és bukott le a víz aláhogy nem tudtam róla levenni a szemem. Amint magamhoz tértem Cole után eredtem. A Kabin közepén jártunk amikor Cole megállt. Kiemelkedett a vízből. Nagyjából 5 méter lehetett alattunk ő pedig áll. Ez a dolog valahogy nem állt össze. Odaúsztam. Most már mindent értettem. Egy kis szikladarab emelkedett ki a víz alatt. Odaléptem mellé. Majdnem visszaestem de Cole megfogott. Ez az érintés mély érzelmeket váltott ki bennem. Azt hiszem belezúgtam Coleba, de hát ez nem történhet meg. Van egyáltalán olyan hogy ember-szellem szerelem? Amikor visszanyertem az egyensúlyomat átöleltem Colet. Most kivételesen nem a vállát hanem a derekát. Colet láthatóan nem zavarta az hogy hozzá vagyok bújva. Olyan jó lenne megtudni hogy ő mit érez. Mármint hogy irántam mit érez. Nem szerettem reménykedni mert ezeknek a dolgoknak többnyire pofára esés szokott lenni a vége, de most nem tudtam mást tenni. Reménykedtem.
- Azt hiszem kezd leégni a vállam.
- Az enyém is. - mondtam nevetve.
- Na beleugrassz először?
- Aha.
Cole megfogta a kezemet és a könyökömet majd belesegített a vízbe. Kicsit előrébb úsztam hogy nehogy rám ugorjon. Amikor elértem a biztonságos távolságot megfordultam. Cole még mindig a sziklán állt.
- Na nem jössz? - kiabáltam kedvesen.
- De csak megvártam hogy ússz el.
Cole egy gyönyörű fejessel landolt a vízbe. Sokáig siklott mert amikor ismét felbukkant a víz felett akkor már mellettem volt.
- Egy verseny a partig? - kérdezte Cole.
- Benne vagyok.
Gyorsan lebuktam a vízbe és gyorsúszásba kezdtem. Pár másodperc után már közel voltam a parthoz. Sajnos Cole előttem járt. Még jobban belehúztam de a nyerésemet már bebuktam. Épp kisiklottam a partra amikor Cole felállt a vízben. Amikor kiértem arra a részre ahol Cole volt leültem a földre.
- Há nyertem! - ugrott egyet Cole.
- Csak azért nyertél mert előrébb indultál.
- Jah vagy inkább azért mert gyorsan úszom.
- Nem az kizárt. - mondtam egy hatalmas mosollyal párosítva.
- Na gyere állj fel. - nyújtotta nekem a kezét Cole.
Megfogtam a kezét de eszem ágában sem volt kiszállni a vízből. Jól megrántottam a karját amitől ő a vízbe zuhant.
- Ohh ezt még visszakapod! - nevetett Cole.
Na most tényleg felálltam. Futni kezdtem a víz mélyebb része felé. Sajnos Cole utolért és kihúzta a lábamat. Itt térdig ért a víz. Ráestem Colera. Felültem a hasára és a kezemmel lenyomtam a mellkasát.
- Most megvagy. - hajoltam fölé vigyorogva.
- Csak hiszed.
Cole tett egy hirtelen fordulatot amitől én kerültem alulra. Cole is rám ült.
- Na szóval most ki is a nyerő? - mondta ő is fölém hajolva.
Én csak nevettem. Cole rajtam ült és a két kezével az én kezeimet tartotta. Csak bámultunk egymásra. Cole egyre közelebb hajolt. Megcsókolt. Eszméletlenül jó csók volt. Elengedte a kezeimet és leszállt rólam. Még mindig a homokban térdelt. A két keze a nyakam két oldalánál volt a lába pedig szintén a derekam két oldalán volt. Ismét közelebb hajolt. Újabb csók következett. Ez jóval hosszabb volt mint a másik és sokkal de sokkal jobb. Amikor vége lett Cole leült elém. Én is felültem. Közelebb mentem hozzá. Körülbelül 10 centi volt köztünk. Cole a combomhoz nyúlt és az ölébe rakott. Átkaroltam a nyakát. Olyan régóta vártam már erre a pillanatra.
- Selena...meg kell kérdeznem valamit.
- Rosszul hangzik.
- Csak a válaszodon múlik hogy rossz lesz-e.
- Miről van szó? - kérdeztem egyre jobban aggódva.
- Én egy szellem vagyok te pedig egy ember. Rólam nem fogsz tudni mesélni senkinek. Így is akarsz?
- Cole nem érdekel hogy szellem vagy. Az sem érdekel ha nem beszélhetek rólad senkinek. Szeretlek.
Cole közelebb húzott magához és megcsókolt. Azt akartam hogy ennek a pillanatnak sose legyen vége. Colet még nem ismertem egy hónapja sem de tudtam hogy nekem ő kell. Amikor vége lett a csóknak felálltunk.
- Sel, te már láttál engem meztelenül most már csak nekem kell téged. - mondta egy hatalmas mosollyal.
- Hülye! - mondtam röhögve majd átkaroltam.
Kimentünk a partra és leültünk a plédre. Belenyúltam a táskámba.
- Mennyi az idő? - kérdezte Cole.
- Fél hét. Úristen! Fél hét? Így elment az idő?
- Hát tudod velem csak úgy repülnek a percek.
- Na jó pakoljunk.
- Mit kell pakolni? Minden szépen össze van rendezve.
- Minden? Hajtsd össze a plédet.
- Utálom ha parancsolnak nekem.
- Ez egy kérés volt  Cole.
- Na az már más.
- Tessék. Itt egy törölköző tekerd magadra.
- Majd a kocsiban.
- Miért pont a kocsiban?
- Azért mert ha esetleg jönne valaki akkor nem tudnád azt megmagyarázni hogy egy törölköző lebeg melletted. 
- Igen az lehet hogy furcsa lenne.
Én kivettem egy törölközőt és magamra csavartam. Elindultunk a kocsi felé. Cole a kezem után nyúlt. Az ujjaink ismét összefonódtak. Amikor elérkeztünk a kocsihoz alaposan szétnéztünk. Nem volt ott senki. Odadobtam egy törölközőt Colenak. Gyorsan magára tekerte majd beült. Én is bepattantam. Fél óra múlva haza is értünk. Én lent, Cole pedig fent zuhanyzott le. Amikor egyedül vagyok itthon többnyire a nappaliban szoktam aludni. Ez ma se volt másképpen. Kihúztam a kanapét megágyaztam majd bebújtam a paplanom alá.
- Sel hol vagy? - kérdezte Cole a szobámból.
- Lent vagyok a nappaliba.
Cole leviharzott a lépcsőn. Megállt a kanapé mellett.
- Itt fogunk aludni?
- Igen hacsak nincs ellenedre.
- Ez egy költői kérdés volt ugye?
Nevettem. Cole is bebújt. Közel jött hozzám majd átölelt. Hozzá bújtam. Két perc sem kellett hogy elaludjunk. Tudtam hogy ez a nap a kedvenc napjaim közé fog tartozni.