13.rész

A vallomás/1

Sziasztok. Ezt a részt két fejezetre bontom. Ha tetszett akkor nyomd be alul a tetszik gombot köszi :D u.i: Jöhet pár komi is ;)

Pi-pi-pi-pi , pi-pi-pi-pi. Szólalt meg az órám fél nyolckor. Gyorsan leütöttem, felálltam majd belenéztem a tükörbe. A hajam úgy nézett ki mint egy szénaboglya és két nagy karika húzódott a szemem alatt.

- Jó reggelt. - szólalt meg Byron fáradt hangon.

- Heló. - üdvözöltem lehangoltan.

Kinyitottam a szekrényem elővettem egy farmer rövidnadrágot, egy fehér bővebb fazonú felsőt és néhány kiegészítőt majd bevonultam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Gyorsan megmosakodtam, felvettem a ruháimat majd újra belenéztem a tükörbe. Valamit kezdenem kellett magammal. Felvittem magamra egy kis könnyű sminket és laza kontyba fogtam a hajam. Gyorsan fogat mostam majd visszamentem a szobámba. Byron parfümjétől bűzlött az egész. Annyira tömény volt. Odamentem az ablakhoz és kinyitottam.

- Na ne. - a szemem a matrac irányába fordult.

Lemásztam az ágyról és beleszagoltam a lepedőbe. Az egész parfüm illatú volt. Egy rész sem maradt Cole illatú.

- Mit műveltél? - ordítottam majd nekilöktem a szekrényemnek.

- Áhh... - esett neki a szekrénynek. - Elment az eszed?

- mit műveltél te barom? - csordult ki a könny a szememből.

Ez az egy emlékem maradt Coleról és most már ez se mert tönkretette.

- Gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek. - kiabáltam egyre több kifolyó könnyel.

Nem vártam meg a válaszát csak felkaptam a táskámat és kiviharzottam a szobámból. Lefutottam a lépcsőn majd egyenesen ki az ajtón. most már zokogtam. Elkezdtem futni az iskola felé. Megláttam Kent a járdán várakozva. Láttam rajta hogy egyből kiszúrta azt hogy sírok.  Odafutottam hozzá. Rögtön odabújtam a mellkasához. Ken egyből átkarolt.

- Csss...nyugodj meg Sel. Nyugodj meg. - simogatta a hátam.

- Annyira hiányzik. - zokogtam.

- Elhiszem. Nekem is nagyon hiányoznak.

- Aha szóval ő az új pasid. - jelent meg Byron.

Felemelkedtem Cole mellkasáról ami tiszta víz lett a könnyeimtől majd Byron felé fordultam.

- Addig húzz el amíg szépen mondom ! - támadtam neki, de Ken megállított. - amúgy meg Ken a legjobb barátom és ha a pasim lenne akkor sem lenne hozzá semmi közöd.

Igazat mondtam. Ken tényleg a legjobb barátom volt.

- Na idefigyelj! Bár nem tudom mit műveltél Selenával, de most azonnal hagyd békén. - mordult rá Ken.

- Te maradj ki ebből pancser. Világos?

Byron arcán ismét egy pofon csattant tőlem ugyanoda ahova tegnap is kapta.

- Sel állj le. Nem éri meg. - Húzott el Ken majd a suli felé vettük az irányt.

- Ennyivel nem fejeztük be Engels.

- Pakold össze a cuccodat és húzz el a házunkból! Világos? - ordítottam oda neki.

Byron nem válaszolt csak elindult vissza.

- Nálatok lakik? - kérdezte Ken meglepődve.

- Igen. Mármint nem. Átutazóban van itt és apa megengedte hogy nálunk töltse a hetet. Amúgy ő az expasim.

- az expasid? Hogy voltál képes egy ilyen seggfejjel járni? - csúszott ki a száján. - Bocsi nem akartalak megb...

- Semmi baj. Igazából fogalmam sincs hogy hogy jártam egy ilyen kreténnel. 

- És mit művelt hogy így kiakadtál rá?

- Sajnálom, de ezt nem tudom megmagyarázni. Befújta a szobámat a parfümjével és így én elvesztettem az illatot.

- Mi? - kérdezte érthetetlenül.

- Mondtam hogy nem tudom elmagyarázni.

- Egy parfümfújás miatt vesztél vele össze?

- Kérek ebbe ne menjünk bele jó?

- Ahogy akarod...de egy parfümfújás miatt?

- Ken!

- Oké, de ez akkor is durva.

- Ken! - fordultam felé majd elkezdtem csikizni.

- Jól van na. Jól van na. Ígérem befogom. - röhögött Ken.

- Biztos?

- Biztos csak fejezd be végre.

- Mennyi az idő? - kérdeztem Ken órájára pillantva.

- Negyed órája az iskolába kellene lennünk.

- Basszus. - mondtam nevetve majd megragadtam Ken karját és szaladni kezdtem.

Két perc után megérkeztünk. Lihegve értünk be a terembe.

- Mrs.Engels és Mr.Wroth. Jó önöket látni. Ugye tudják hogy ma bent maradnak négyig és az iskolát fogják takarítani?

Meghúztam a szemem majd elindultam a padom felé. Ken röhögve követett.

- Mi olyan vicces Ken? Ugye jól gondolom hogy azon röhögsz hogy milyen hülye vagy? - vetette neki a kérdést a tanár.

- Mi máson röhögnék? - felelte Ken még mindig nevetve.

- Ugye fiatalúr nem akarja egy hétig takarítani az iskolát? - kérdezte most már komolyan.

- Nem. - mondta visszafojtott röhögéssel. - Ideülök jó? - fordult felém.

- Persze. Ülj ide nyugodtan. - mondtam egy kedves mosollyal.

Még 7 unalmas óra után végre vége volt a sulinak. Mármint majdnem. Még hátra volt a takarítás. Minden tanár és diák elment a suliból kivéve minket. Az igazgatótól megkaptuk a takarítóeszközöket majd nekiláttunk a takarításnak. Végeztünk mind a 12 osztályteremmel és a folyosókkal.

- Iszonyat fáradt vagyok. - mondtam nekidőlve a seprűnek.

- Én is. - jelentette ki Ken aki már alig látott 2 centire. - Már csak az udvar van és végeztünk is.

- Szupi. - mondtam a legkevesebb életkedvvel majd megragadtam a gereblyét és az udvar felé indultunk.

Már félig kész voltunk az udvarral amikor megjelent Jim. Az udvar hátsó részét gereblyéztük. Azt a részét ahova nem látnak be és ahova nem megy senki. ezért sem értettem hogy miért kell felgereblyézni. Jim bámult mint mindig.

- Szia. - szólalt meg végül.

Annyira hiányzott a hangja. Amikor megszólalt kirázott a hideg és rögtön abbahagytam a munkát.

- Szia. - válaszoltam neki mosolyogva.

Éreztem hogy könnycseppek gyűlnek a szememben. Láttam Jim arcáról hogy tudja kire gondolok most.

- Gyere ölelj meg. - mondta majd kinyújtotta a karját felém.

Nem érdekelt hogy Ken végignézi az egész jelenetet. Odasétáltam hozzá és szorosan átöleltem.

- Annyira hiányzik. - mondtam sírva.

- Tudom. Te is hiányzol neki.

- Mi? Te tudsz beszélni a halottakkal? 

- Cole nem halott.

- Dehogynem. Ha élne már visszajött volna hozzám.

- Pedig él és azért nem jön vissza mert más dolga van.

- Most csak hazudsz ugye?

- Miért hazudnék?

- Ha tényleg hiányzok neki akkor miért nem jön vissza?

- Amint már mondtam más dolga van.

- Azt mondta hogy szeret! Azt mondta hogy visszajön hozzám! Hazudott!

- Ne húzd fel magad Sel.

- Hogy ne húznám fel magam én még mindig teljes szívemből szeretem.

- Figyelj nekem mennem kell, de este majd benézek hozzád.

- Úgy mint Cole?

- Nem. Én tényleg benézek hozzád.

- Remélem is. Szia.

- Szia. - mondta majd átugrotta a kerítést és elment.

Visszasétáltam a gereblyéhez. Ken táltott szájjal iszonyatosan meglepődve bámult rám.

- Te...te beszélsz magadhoz?

- Tudsz titkot tartani ugye?

- Naná!

- Megígéred hogy nem nevetsz ki és megvárod hogy bebizonyítsam azt amit mondani fogok?

- Megígérem. Szóval miről van szó? - ült le az egyik padhoz.

Odamentem és leültem mellé. Biztos voltam benne hogy nem fog hinni nekem, de azt is tudtam hogy nem hagyhatom rendezetlenül ezt a dolgot. Mély levegőt vettem és Ken szemébe néztem. Indulhat a buli mondtam magamnak...