8.rész

 Megint nem sikerült

Ott álltam az udvaron és a könnyeim egyre jobban folytak. Tudtam hogy nem sírhatok mert anyáék azonnal visszavisznek. Valahogy megpróbáltam erőt venni magamon. Nem nagyon sikerült. Végül is kinek sikerülne abbahagyni a sírást miközben az expasija vagy pasija (nem tudom melyik  a helyes szó) épp Lucassal verekszenek az udvaron.
- Héj! Elég! Fejezzétek be! - mondtam viszonylag hangosan de nem ordibálva hogy anyáék meg ne hallják.
- Beszélhetnél a pasiddal hogy szálljon le Dorotyról. - Lucas.
- Már nem a pasim de téged érdekel Doroty? Tudod mióta beléd van már zúgva? Ne Colet hibáztasd Doroty hülye zsarolása miatt oké?
- Zsarolás? Milyen zsarolás?
- Doroty azt mondta hogy megöl engem ha Cole nem csókolja meg.
- Wáó...milyen hősies vagy Cole. - mondta Lucas miközben elengedte Cole karját. - Szerencsés vagy Selena hogy ilyen pasid van. Én biztos nem tettem volna ezt meg.
Nem akartam ismét szóba hozni azt hogy Cole már nem a pasim ezért ráhagytam.
- És tényleg tetszek Dorotynak?
- Ööö...jah. Tudod ezért akart megölni engem. Pontosabban azért hogy ne legyek az útjába.
- Csúcs...hát akkor bocsi srácok és megnyugodhatok elhúzok innen.
Colera néztem akin egy hatalmas vigyor éktelenkedett. Én is elmosolyodtam így kipréselve az utolsó könnycseppet a szememből. Bementünk a házba egyenesen a szobámba.
- Ennyire féltettél? - kérdezte Cole gyengéden.
- Honnan veszed hogy féltettelek?
- Ez a könnycsepp szerinted magától került ide? - majd letörölte az arcom.
- És mi van ha féltettelek?
- Semmi...Sel hiányzol.
Olyan őszintén jöttek a szavak hogy kirázott a hideg. Odaléptem hozzá és átkaroltam. A kezem a karjai alatt bújtak át majd felcsúsztattam őket a hátán és hátulról ,, belekapaszkodtam" a vállába. Cole is szépen lassan átkarolt.
- Te is hiányzol nekem de még rendbe kellene rakni a dolgokat magamban.
- De Sel...hiszen tudod hogy az csak fogadás volt. Nem hagyhattam hogy megöljön. Szeretlek. Érted? Szeretlek. Tudod egyszer volt egy csajom. Ő is ember volt. De neki csak arra kellettem hogy menőzzön velem. Hogy ő milyen szerencsés hogy szellempasija van. De senki sem hitt neki ezért ismét lapátra kerültem. Annyira boldog voltam hogy végre itt vagy te aki tényleg szeret annak ellenére is hogy ilyen vagyok...
- Milyen vagy? Olyan vagy mint egy normális ember.
- Azt csak hiszed. Nekem nincs családom. Egy pár emberen kívül nem lát senki. Vásárolni se tudok mert még hallani sem hallanak. Tudod milyen szar így végigélni az életed? Áhhh...ez rohadt nehéz...tényleg rohadt nehéz így... - Cole nem tudta befejezni mert könnyek százai hagyták el a szemét.
Sosem láttam még Colet sírni de jobb is volt. Ő mindig megvigasztalt amikor szomorú voltam. Tudtam hogy most rajtam van a sor. A kezeim közé fogtam az arcát majd megcsókoltam. Éreztem amint az egyik könnycseppje rám csorgott. A kezem a hajába vándorolt. Nem akartam hogy hosszú csók legyen. Ezzel csak annyit akartam neki elmondani hogy szeretem. A szánk eltávolodott egymásétól. Amikor Colelal csókolózom valahogy megszűnik a külvilág. Olyan mesésen csókol. A kezem még mindig a hajában volt.
- Ezt vehetem annak hogy újra együtt vagyunk? - kérdezte a megszokott mosolyával.
- Igen. - majd átkaroltam a nyakát.
- Végre teljes biztonságban vagyunk. Jobban mondva vagy. Lefújhatjuk a Lucas elleni akciónkat.
- Király. Ismered Joe Kleavent?
- Aha...de te honnan tudsz róla?
- Találkoztam vele a dilidokinál.
- Oda vittek a szüleid?
- Jah...tiszta szívás.
- Amúgy Joenak az a feladata hogy idegbeteg szellemeknek adjon tanácsot.
- Uhh...szóval neki nem emberekkel hanem szellemekkel kell dolgoznia?
- Pontosan. Ohh tényleg Rosali majd valamikor a héten eljön meglátogatni hogy mennyit fejlődtél.
- Remek...már úgyis régen láttam. Tudja hogy velem jársz?
- Aha.
- És azt hogy ágyba akartál vinni?
- Jaj Sel ne hozd már fel. Tudod hogy az csak véletlen volt.
- Véletlen? - mondtam egy pimasz mosollyal.
Cole nem válaszolt csak odalépett hozzám átkarolta a derekamat majd elkezdte csókolgatni a nyakamat. Ledöntött az ágyra. Rám mászott. Felemelte a fejét és rám nézett. Tudtam hogy ezzel azt akarta kérdezni hogy készen állok-e rá. Válaszképpen megcsókoltam majd lehúztam a pólóját. Most ő következett. Amikor már nem volt rajtunk felesleges ruhadarab Cole kinyújtotta a karját és bezárta az ajtót. Az ujjai a mellemről a hasam felé vették az irányt. Cole a számról ismét áttért a nyakam csókolgatására majd folyamatosan lejjebb és lejjebb ment. Ismét az az érzés tört bennem elő mint a múltkor. A félelem és a nem akarás keveréke.
- Cole sajnálom de azt hiszem ez még mindig nem az a pillanat. Ne haragudj.
- Dehogy haragszom. - Cole lemászott rólam és felvette a boxerét.
Én is visszaöltöztem majd a fejemet a kezembe temettem. Annyira hülyén éreztem magam. Állandóan elszúrom.
- Sel ne csináld ezt.
- Mit? - kérdeztem a kezeim közül.
- Ne bántsd magad miatta majd egyszer összehozzuk.
- Mindig elszúrom.
- Nekem sem ment könnyen az első.
- Az első? - emeltem fel a fejem hirtelen.
- Csak vicc volt de végre rám nézel.
- Szemét! - dőltem vissza újra a kezembe.
Cole leguggolt elém és kiemelte a fejemet.
- Nézz rám.
- Nem akarok. -fordítottam jobbra a fejemet.
- Jaj Sel olyan hülye vagy.
- Köszönöm ez jól esett.
- Figyelj attól mert ez nem sikerült még nem dől össze a világ.
Cole ölébe ugrottam aki ennek következtében elborult de a kezeivel megtámasztotta magát. Átkaroltam a nyakát és a vállára hajtottam a fejem. Jó szorosan öleltem.
- Sel megfulladok.
- Szeretlek,szeretlek,szeretlek,szeretlek...
- Attól még hogy ezt hajtogatod nem jutok levegőhöz.
Lazítottam a szorításon.
- Köszi. - mondta megnyugodva. - Nem vagy éhes?
- De ezért én megyek és eszek de neked ismét estig kell várnod.
- Remek.
Kinyitottam az ajtót és lementem.
- Na végre hogy lejöttél. Már háromszor kiabáltam neked.
- Tényleg? zenét hallgattam valószínű azért nem hallottam.
Cole hangos röhögésbe tört ki. Alig bírtam ki hogy nem röhögjem el magam. Óvatosan felnéztem. Láttam hogy Cole a szőnyegen fekszik és a hasát fogja. Tudtam hogy 10 percnél hamarabb nem fogja abbahagyni. Magára zárta az ajtót de a hang még így is kijött.
- Állva eszel? - fordult felém apa.
- Jah nem csak azt hallgattam hogy kikapcsoltam-e a zenét.
Cole még hangosabban kezdett röhögni. 

- Már folyik a könnyem. - ordibálta le röhögve.
A vacsora vége felé Cole abbahagyta a röhögést. Anya és apa rögtön elmentek aludni mert holnap korán kelnek. Cole végre lejött az emeletről. Egyből nekiesett a hűtőnek. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. A just for laughs ment. Imádtam ezt a műsort mert rengeteget tudtam rajta röhögni. Cole is csatlakozott hozzám. Rádőltem a vállára. Éjfélig TV-ztünk. Iszonyatosan fáradt voltam. Nagy nehezen felmentem a lépcsőn majd beleestem az ágyba. Innentől nem tudott felkelteni senki.