10.rész

A fájdalmas igazság

A szőnyegen aludtam el Cole pólóját szorongatva, kisírt szemekkel. Az a mondat jutott eszembe amit Cole mondott: ,, Csak pár napot kell kibírnod nélkülem utána visszajövök hozzád ". Valahogy nem tudtam arra gondolni hogy holnap újra besétál a szobámba sőt egyre inkább az járt a fejemben hogy a Ronaldok közül az egyik elhozza Cole levágott fejét. Fogalmam sem volt arról hogy hogy fogom kibírni az iskolát Cole nélkül. Legbelül reménykedtem hogy visszajön de valahogy éreztem hogy nem fog.

*2 héttel később* 

Cole meghalt. Fájdalmas volt magamnak is bevallanom de így van. Ma kezdődik a suli. Cole azt mondta hogy beszélgessek a szüleimmel de nem ment. Egyre jobban eltaszítottam magam mellől mindenkit. Valahogy még mindig nem tudtam felfogni hogy Cole nem jön vissza soha. Viszont azt megfogadtam hogy ha még egyszer látom Rosalit végzek vele. Nem tudtam hogy ezt hogy akarom megcsinálni de abban biztos voltam hogy kinyírom. Ő is a halálba vitte Colet én is a halálba viszem őt. 

- Selena indulunk. - hallatszott anya utasítása.

Kimozdulni sem volt kedvem a szobámból de ha már kimozdulok akkor sem pont a suliba szeretnék menni. Sajnos most nem volt választásom. Lementem bedobtam a táskámat a kocsiba majd én is beültem.

- Tudod Sel nem tudom mi van mostanság veled de ezen változtatnod kell.

- Nem kell kioktatnod az életemről csak induljunk el végre. - mordultam rá.

- Na idefigyelj. Én nem fogom megengedni azt hogy velem ilyen hangnemen beszélj.

- Tudod mit nincs hozzád kedvem inkább gyalog megyek. - szálltam ki majd dühösen becsaptam az ajtót.

- Azonnal szállj vissza hallod! Selena! Azt mondtam szállj vissza.

Nem törődtem anya utasításával. Elfordultam jobbra és a suli felé vettem az irányt. Most vettem észre hogy minden ruha ami rajtam van fekete. Utáltam amikor így öltözködtem de amióta Cole elment világos színt nem is hordok. Megérkeztem a sulihoz. Bementem a terembe. Az egyik asztalnál öt csaj állt. Mindegyiken miniszoknya volt és egy olyan felső amiből kint van mindenük. Már most tudtam hogy gyűlölni fogom őket. Eddig is gyűlölte az ilyeneket és ez most sem lesz másképp. Elindultam egy hátsó sarokba lévő padhoz. Láttam hogy a sok ribi mind engem bámul az egyik hozzám is szólt.

- Mi van te gyászolsz? - erre a mondatra mindenki nevetni kezdett egy srácot kivéve.

- Húha ettől a mondatodtól nagyon kemény lettél. Csoda hogy még bírsz állni mert akkora fejed van hogy engem tuti kibillentene az egyensúlyomból. - mondtam amire az osztály többi része húú-hozni kezdett. - Hülye ribanc. - mormogtam.

- Minek szólítottál? - fordult ismét felém a szőke.

Nem válaszoltam neki csak elindultam a padhoz amit kiszúrtam.

- Kérdeztem valamit? - dühödött fel a csaj.

- Igen hallottam és mit csináljak vele. Nincs kedvem válaszolni ezért nem fogok világos? - mondtam.

A csaj visszafordult majd ismét traccspartiba kezdtek. A srác aki nem röhögött ki felém közeledett.

- Szia Ken vagyok.

- Szia én meg Selena. - mondtam unottan.

- Látom nincs kedved beszélgetni de azért azt megsúgom hogy látszik rajtad hogy kemény akarsz lenni de én látom hogy ez nem te vagy. Attól mert feketét viselsz és bunkóskodsz még nem leszel kemény. Jobban tennéd ha inkább barátokat szereznél.

- Na jó figyelj. Nem érdekel a kioktatásod. Főleg nem úgy hogy azt se tudod hogy mit éltem át az elmúlt időkben sőt a nevemen kívül nem tudsz rólam semmit úgyhogy szerintem ezt a beszélgetést le is zárhatjuk.

- Tudom hogy nem ismerlek de nekem egy éve halt meg az anyám és két hete az apám mégis megpróbálok boldog lenni mert tudom hogy ők is ezt szeretnék látni.
- Lehet hogy ő is ezt szeretné látni de egyszerűen nekem nem megy.
- Menne ha megpróbálnád. - mondta majd elment.
A srác stílusa hasonló volt a Coleéhoz. Ő is megpróbált a helyes útra téríteni. Lehet hogy én is boldog tudnék lenni vagy legalább meg tudnám próbálni azt hogy boldog legyek ha Cole egy betegség miatt halt volna meg és nem egy hülye csata miatt amibe Rosali vitte bele. Egyszerűen gyűlöltem ezt a nevet. Gyűlöltem minden dolgot ami vele kapcsolatos volt. Most esett le hogy elárultam Kennek azt hogy meghalt valakim. Annyira hülye vagyok. Szép lassan eltelt a mai nap. Végre elindulhattam haza. Nem is akartam belegondolni abba hogy milyen büntetéseket fogok kapni azért amiért nem fogadtam szót reggel. Igazából nem is érdekelt. Úgyse szeretnék menni sehova. És az a büntetés amit rám szabnak nem lesz nagyobb trauma Cole halálánál.