A felébredés
Selena Engels vagyok 18 éves. Van egy barátom Byron Sherf. A szüleimmel , Mary Rosberng-gel és Bob Engels-szel élek. Dúsgazdagok vagyunk aminek megvannak a jó és a rossz oldalai. Nincs testvérem ezért sokan azt hiszik rólam hogy egy elkényeztetett csitri vagyok. A kívülálló emberek így is látják, de akik igazán ismernek tudják hogy az életem egyáltalán nem normális. Két ember ismer igazán. A barátaim , Brittany Hord és Lara Roen. Még mielőtt nagyon belemennénk a mesélésbe meg kell ismernetek a történetem:
Nyári hűvös éjszaka volt. Villámlott és eső kopogott az ablakomon. Az ágy sarkában kuporogtam a paplanomat ölelve. Féltem. Utáltam ha villámlik. A szüleim egy nagyon fontos tárgyaláson voltak ezen a hétvégén harmadjára. A szobám a tetőtérben volt. Az ablakkal szemben egy hatalmas tükör helyezkedett el. Az ágyam végében beépített szekrények sora volt látható.Rengeteg kép és poszter csüngött a falamon jobbnál jobb pasikról és énekesekről. A vihar 1óra után sem akart elcsendesülni sőt inkább egyre nagyobb és nagyobb lett. Behúztam a függönyömet de a nagyobb villámok elől ez sem védett meg. Hosszú szőke hajam le volt engedve és félig az arcomba lógott. Nem mertem leszállni az ágyról egy hajgumiért pedig nagyon idegesített. Bebújtam a paplan alá és a tükröt figyeltem. Amikor már majdnem elaludtam a tükröm közepén egy kék folt jelent meg. Azt hittem csak képzelődök ezért megdörzsöltem a szememet. Amikor újra kinyitottam a pont még mindig ott volt csak most már sokkal nagyobba. Folyamatosan nőni kezdett. Amikor elérte a tükör széleit a fény átterjed a falakra majd az egész szobát bejárta. Amikor már minden tiszta kék volt egy női alak jelent meg előttem teljes életnagyságba. Egyre jobban élesedtek a nő vonalai, az arca majd végül a lába.Amikor már teljesen kész volt megszólalt:
- Szia kincsem!
- Áhhhh....-ordítottam.
- Csss...ne félj! Nem foglak bántani.
- Ki vagy? Álmodok? A tükörből jöttél elő!
- Tudom. Én Rosali Noren vagyok és nem álmodsz.
- És mit keresel itt? Mit akarsz tőlem?
- Leülhetek?
- Felőlem.
- Na szóval én az SZV szövetségnek vagyok az egyik nagyon fontos tagja.
- SZV? Az meg mi?
- Szellem világ.
Elkezdtem röhögni.
- Biztos hogy álmodok! - állapítottam meg.
- Nem álmodsz de amint én elmegyek olyan lesz mintha felkelnél. Dúsgazdagok vagytok és lenézed azokat akiknek nem adatik meg ugyanaz mint neked.
- Hogy mondhat ilyet?
- Sajnálom ez a valóság, de ne aggódj ez majd megváltozik. Az életed innentől a fordítottja lesz.
- Nem hiszek magának.
- Nem is kell. Mindenki így van ezzel az elején. Majd később amikor beigazolódik a mondásom na onnantól már hisznek nekem.
- Másokkal is ezt csinálod?
- Igen és mindenki kap maga mellé egy szellemet. Neked Cole Morfed jutott.
- Ki?
- Én! - jelent meg egy újabb szellem.
- Ti ketten vagytok?
- Nem mi 5672-en vagyunk mert Nina meghalt.- Rosali
- Ti nem vagytok hallhatatlanok?
- Hát részben azok vagyunk mert mi csak akkor halunk meg ha megöregedünk de például ha elüt egy kocsi akkor egy karcolás nélkül megússzuk. - Cole
- És át lehet rajtatok nyúlni?
- Nem. - Cole
- Jézusom ha ezt megtudják a barátnőim. Két szellemmel beszélgetek.
- A barátnőid nem látnak. Rajtad kívül nem lát minket senki. - Rosali
- Na ne. Ez így nem jó. És ha majd Cole-lal beszélek akkor ők csak annyit fognak levenni belőle hogy a levegőnek beszélek?
- Lényegében igen. - Rosali
- Lényegében?
- Ha Cole megfog valamilyen könyvet az olyan lesz számukra mintha a levegőbe lebegne.
- Tehát Cole cselekedeteit látják csak magát Cole-t nem?
- Pontosan. Hamar tanulsz csajszi. - Cole
- Ne nevezz csajszinak!
- Rendben nekem véget ért a dolgom magatokra hagylak benneteket. - Rosali
- Mi ne ne ne ne! Ne hagyj itt ezzel! - mutattam Cole-ra.
Rosali nem válaszolt csak eltűnt. Na innentől teljesen megváltozott az életem. Apa azt mondta hogy új állást kapott ezért elköltöztünk Sydney-be. Sajnos apa cége becsődölt ezért leszegényedtünk. A pasim dobott mert nem voltam közel hozzá és Cole...róla meg ne is beszéljünk. Eddig 4 tányért, 6 képet és 2 poharat tört össze pedig még csak 2 hete van nálunk. Amikor buszoztam folyton dumált nekem amire én azt súgtam neki hogy tűnjön már el innen erre egy nő a táskájával jól oldalba vert. Tehát most hogy itt van Cole minden sokkal zűrösebb lett. Szinte vonzom a bajt. Most épp az ágyamon ülök és az emailjaimat olvasgatom. Sajnos csak így tudom tartani a kapcsolatot a barátnőimmel.
- Búú!- ijesztett rám Cole.
- Te idióta! A szívbajt hozod rám! Mióta vagy itt?
- Körülbelül 10-15 perce.
- És végig olvastad az üzeneteimet?
- Nem mindet. Csak azokat amiket Brittany-vel és Lará-val beszélgetsz.
- Csak velük beszélgetek.
- Jah igen akkor minden leveledet elolvastam.
- Megkérhetnélek valamire?
- Mire?
- Tűnj el a szobámból!
- Sajnálom de erre pont nem kérhetsz meg.
- Selena! Kész a vacsora! - kiabált fel anya.
- Na végre. Te maradj fent és ne nyúlj semmihez.
- Még azért levegőt vehetek?
- Ha nagyon akarsz.
- Kösz.
Gyorsan kisurrantam a szobámból. Mindig csak résnyire nyitom ki az ajtóm nem mintha bárki is láthatná Cole-t. Szép lassan lementem a lépcsőn. Spagetti illata terjengett.
- Mmm...jó illata van. - jegyeztem meg az asztalhoz leülve.
- Jó bizony. -szólalt meg apa.
Anya egy nagy tál spagettit rakott le elénk az asztalra majd leült.
- Hogy megy a munka apa? - mondtam teli szájjal.
- Sajnos nem túl fényesek a kilátások de majd csak megleszünk valahogy.
- Ebben biztos vagyok drágám. - mondta anya apa vállát simogatva.
Épp egy nagy falatot kaptam volna be de Cole jelent meg az asztal mellett. Félrenyeltem ezért elkezdtem köhögni.
- Iszok valamit. - mondtam fuldokolva.
Bementem a konyhába és kitöltöttem magamnak egy pohár narancs levet.
- Azt mondtam maradj fent. - suttogtam.
- Tudom , de éhes vagyok.
- Majd eszel este. Így is hülyének néznek hogy hogy tudok este ennyit enni.
- Tehetek róla hogy fejlődő szervezet vagyok?
- Te nem fejlődő szervezet vagy hanem egy disznó.
- Most megbántottál.
- Akkor jó.
- Sel minden rendben van?
- Persze. Azonnal megyek. Na te most húzz fel és majd szólok hogy mikor jöhetsz le jó?
- Jó.
Visszamentem az asztalhoz.Gyorsan megettem mindent majd leszedtem az asztalt. Amikor felmentem a szobámba elmondtam Cole-nak hogy mibe van a spagetti. Anya és apa korán le szoktak feküdni mert hamar kell kelniük. Többnyire amíg Cole eszik én addig fürdök. Az ágyam alatt van egy matrac. Cole azon szokott aludni. Anyának meg azt mondom hogy néha legurulok az ágyról. Utálok a szüleimnek hazudni de muszáj. Cole gyorsan megkajált és feljött. Körülbelül 10 percig fürdött. Amikor végzett kijött és bebújt az ágyba.
- Jó éjt Sel.
- Ugye nem fogsz megint énekelni?
- Nem.
- Akkor jó. Jó éjt.
Szerencsére könnyen meg lehet állapítani hogy Cole mikor aludt el mert amint mély álomba zuhan úgy horkol mint egy medve. Már hozzá szoktam ezért könnyen el tudok aludni. 